| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Don Quijote de la Mancanza Ideje:: 05-08-2012 @ 06:05 pm |
|
|
|
|
Don Quijote de la Mancanza várat épített a Hiánynak,
miközben börtönében arról ábrándozott a hitvesi ágyban,
hogy szabad. Az utómodernkori lovag, ki a bajvívást a
tévéből jól ismeri, kedveli, ha nője elérhetetlen. Szellemét
a korhoz igazítva, szélmalmokkal nem száll harcba.
Két lábbal áll a földön és vár..., hogy talán... egyszer...
megjelenik Dulcinea. Persze, pompás ruhában, rendezett
hajjal, ...a kezén körömlakkal, kiben felismeri a csodát,
az égi tüneményt. Addig elolvas pár költeményt, emlékezvén
régmúlt időkre, mikor a szavak még jelentettek valamit.
Aztán sóhajt és legyint, már megint ez az ostoba
romantika. Kinek kell ma a csoda, ez a nevetséges
micsoda, ha a valóság bizonyíthatóan van?
Így elmélkedett a hős Don Quijote de la Mancanza,
mikor a várban váratlanul ott termett Dulcinea.
Ruhája nyűtt, arca kopott, de szemében valami
furcsa fény ragyogott, mint aki tudja, hogy utómodern
kor ide vagy oda, a lovag mégis átlát a szitán, s Aldonza
végre jelentéssé válva a nyelvben az lehet kint, aki bent:
Dulcinea. Bár tudta, hogy a jelentés ma már nem jelentős,
mégis e furcsa jelenés - beletörődve a szerepcserébe,
miszerint a nő lát, a férfi megvakul -, konokul hitte,
hogy hite nem alaptalan: ahova a lába vitte,
az nem lehet véletlen. Annak oka van, akkor is, ha az
ember számára érthetetlenül jelez valami ott legbelül.
Ám Don Quijote de la Mancanza nem igazán örült a
váratlan csodának, féltette a várat, melyben a Hiány
ismerős. Dühöngött a hős és bátortalan lovag
és kérdést intézett magához: minek nekem az ismeretlen,
mire jó ez a dög, ha én megszűnök?
S a válaszon merengve, észre se vette, hogy a tünemény
ahogy jött - semmiből a semmibe szökött. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-08-2012 @ 06:05 pm
| Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 05-09-2012 @ 01:35 pm)
Comment: hmm, jó, tetszik, de még nem fogom egészen - az én hibám. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Navarrista (Ideje: 05-09-2012 @ 10:41 pm)
Comment: Én azt hiszem értettem mind a két fő gondolatmenetét és úgy véltem, hosszúsága ellenére ez egy jó vers, illik hozzá a prózaiasság. Bár kicsit egyoldalúnak tűnik, míg a megszokotthoz való ragaszkodás mindkét nemre jellemző, az ideálkép felállítása elegyensúlytalanná tétetett, persze ez csak nekem volt zavaró kissé, de érthető miért. üdv, csaba : ) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-10-2012 @ 08:02 am)
Comment: kedves Csaba, jogos az észrevétel és nagyon hálás is vagyok érte. (valami ilyesmire vágyom egy hozzászólás kapcsán). igazából megijedtem, hogy ilyen hosszú lett, pedig hosszabbnak kellene lennie, mert így valóban kimaradt belőle néhány gondolat. pl: hogy a fene egye meg a szerepcserét. a fene egye meg, hogy már nem a férfi az, aki megküzd a szélmalmokkal, mert HITe van, hanem mintha a nőknek jutna a kiváltság, hogy valami transzcendenst felismerve követik, amit a szívük beszél. de tény, hogy veszélyes dolog általánosítani. már nem férfi-nő kérdés a bátorság dolga, ahogy a gyávaságé sem. (köszönöm, még egyszer!)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-11-2012 @ 04:12 pm)
Comment: Elbeszélős, kívül, belül. Nekem úgy tűnt, a verselésbe igazán a végére melegedtél bele, ezt a belső rímek súgták így. A történet? Is-is, valóban nem célszerű általánosítani, ám alapvetésnek nem rossz: van várunk..., és várunk. De a szobánkat sem rendezzük át szívesen :-)). Ki, mit veszít, mit nyer, örök kérdés marad, mint ahogyan azt sem tudjuk meg soha, hogy a búsképű lovag végtelen romantikussága és Dulcinea keserű, de féktelen szabadságvágya "helyet" cserélne-e közös életük során az idő előrehaladtával.
Az a helyzet, hogy a versed elgondolkodtatott több tekintetben, és ez jó.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-11-2012 @ 07:51 pm)
Comment: a búsképű - az én értelmezésem szerint - nem romantikus, vagy ha igen, akkor a romantika maga a Hit, ami képes a valóságosnál sokkal valóságosabban hatni (lásd, végül mégis másoknak is erőt adott a hite), Dulcinea keserűsége pedig épp a hitetlenségéből fakad - jogos hitetlenségéből - melyet épp a valóságnak köszönhetően tudhat magáénak. a szerepcsere nem az összesimulásban van (ahogy én látom), hanem mintha ma épp a férfiak lennének hitetlenek (sorsszerűen ők lettek valóságközeliek pénz, anyagi javak megszerzése, stb), míg a nők valahogy jobban hiszik, hogy a szerelem az valamiképp elrendeltetett, és ezért van az, hogy "meghülyültek" a nők, és vakon követik a hívó szót, hogy valahol lennie kell valakinek, aki hitetlenül bár, de éppen őrá vár. (vagy valami ilyesmi) köszönöm Béla! élmény volt, mint mindig, a hozzászólásod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Malan (Ideje: 05-14-2012 @ 08:10 pm)
Comment: Hát, ez nagyon szomorú történet. A szerencsétlen Don Quijote, aki magányos, várakozik és passzív, és Dulcinea, aki szintén magányos, aktív, de feladja (vagy legalábbis Don Quijotét otthagyja)... A szerepcsere az én meglátásom szerint is nagyon gyakori mostanában (pl. sok a lélekben gyenge férfi és a túlságosan is akaratos nő és hasonlók). Sok a szerepzavar, de előbb-utóbb talán elmúlik ez a kor is, ezen is túljut a társadalom. Jó gondolatokat hoztál. :-) Üdvözöllek: András |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Malan (Ideje: 05-14-2012 @ 08:16 pm)
Comment: Még egy gondolat: Valahogy vissza kéne adni a férfiak hitét és erre szerintem csak a nők képesek. :-) Üdv! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-15-2012 @ 06:25 am)
Comment: András, már a kérés is a nőkhöz passzolja az erőt: adják vissza a férfiak hitét. :))) te biztosan hallottál már a társadalmi nemről. azt, hogy milyen legyen a férfi és milyen legyen a nő, alapvetően a társadalom dönti el. amíg megfelelt a társadalomnak, hogy a nő otthon dolgozik és a férfi az úr a háznál, addig egyszerűbb volt ugyebár férfinak lenni, mert hiszen a nő se nem tanult, se nem rendelkezett önálló vagyonnal, úgyhogy egy alárendelt szerepben lévő nő felett könnyű volt uralkodni. aztán lőn felvilágosodás, és jött a tudomány, amely be is bizonyította, hogy a nő agya kisebb, tehát jogos a megkülönböztetés a társadalomban. a gépesítéssel kiszabadult a szellem a palackból, mert kellett a nő a gyárakba. egyszeriben "kinyílt a csipájuk", mert az önálló kereset új helyzetet teremtett. háború: férfiak a fronton, nők a "bányában". aztán férfiak vissza, nők meg menjenek szépen haza.... szóval, hosszú történet ez :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-15-2012 @ 06:06 pm)
Comment: Én nem hiszek a férfi és nő szerepekben. Biztos vagyok abban, hogy mindenki egyedi egyén, és attól, hogy férfi, lehet pont az a szerep megy neki legjobban, amit egyébként egy nőre szabott volna a társadalom, és ugyanez igaz fordítva is. A lényeget a minél több boldogan megélt napokban látom. Mindenki azt a szerepet vállalja, amelyben boldog. Szeretettel olvastalak...:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-16-2012 @ 07:34 am)
Comment: én sem hiszek, de azért nem bánnám, ha télen nem nekem kellene összevágni a fát, tavasszal nekem kaszálni a füvet, megjavítani a zárat, kicserélni az égőket, megélezni a kést... :) köszönöm, Anna. |
|
|
|
|
|
