Szótlan őszi vágyak, egy fekete farkas álmaimon lépked.
Szegény vagyok, csak lelkem halványkék lángja ég.
Végtelen óceánon hajózva egy apró szigetet figyelek.
Sorsom a sötétség birodalmához köt, de van még talán fény.
Az olló mi átvágta a kábelt, tegnapot várta a mában.
Némán ültem a sárban gondolkodtam a mostanon.
Egy elhagyatott faluban rézharangok szóltak.
Csillagképek változnak úgy, mint a döntő gondolatok.

Magamat látom önmagam szemében, egy álmodó
 lényt, ki nem akar felébredni… de fel kell neki.