A múlt, a csoda, 

                       a látszat és az álmok…

                     A múltba nem visszatekintek,

                       hanem a mélyére pillantok,

                      akárcsak a tóba, egyszer ez

                    bukkan a felszínre, míg máskor

                    az, néha meg semmi… Utólag

                    jövök csak rá, hogy a csoda az

                        elmúló pillanat.  A látszat,

                   a külszín olykor – olykor abba

                     a tévedésbe ejt, mi több, csal

                     meg, hogy többet várok el tőle

                     mint amennyit a látszatok ad-

                       hatnak egyáltalán, de dőre

                     lennék nem hinni álmaimnak,

                         amelyek közül feltűnően

                      sok képtelenségnek látszik, a

                      végén mégis kézenfekvőnek…

            (Budapest, 2012. június 26. Erdős Pál Attila)