Szabadnak születtél isten adta lélek,de
Szárnyaid még mindig bárgyúan testedhez simulnak.
Nincsen számodra száműzött hely,
hisz még világod se láttad.
Láncol a földhöz az a sok mi-más,
ami nélkűl léted élvezhetetlen.
Szakítsd el a köteléked,mert a
tervek,ábrándok nem repítenek.
Hiába csalogat a nagyvilág,
hiába fuvolázza kalandos dallamait
a szabadság.
Hagynod kell,hogy meredt szárnyaidba tóduljon a vér,
és újra erőre kaphasson!
Hagyd, hogy most  érzéseid repítsenek,
mint könnyed  feláramló langyos levegő.
És érezd,milyen felhőtlenül szabadon  fölfelé szárnyalni.
                                                              Sendiert