Majd ha elhervad minden virág, és mikor kies a táj,
szólsz-e, szólítod nevem ?
Vagy ha romba dőlt halmokon őrjöng benned a múlt,
sóhajod kihallja meg?
És ha sziklazúzó pöröly feszít éket szívedbe,
könnyeid ki törli le?
Csak állsz majd, szótlanul.. mint megfagyott,
szívedben makacs tűz lobog.
És Te, nem szólsz, tudom...

De én ott leszek veled,
s ölel féltőnszerető' kezem,
a csenddel.
Szeretlek.