Hogyan élt isten fia.

Népe, kinek szívét adta,

Gyávaságból megtagadta.

.

Ott ért véget, a szép kertben,

Hol összegyűltek tizenketten,

Este vacsorára, ünneplésre,

Áldozatra, beszélgetésre.

.

Íme, piros bor az én vérem.

Íme, a kenyér az én testem.

Ha nem leszek már köztetek,

Erre mindig emlékezzetek.

.

Virrasztókra álom telepedett,

Így nem hallották az üzenetet,

Mit az ember könyörgésére,

Az úr válaszul adott.

.

Pedig esdekelve kérte:

Vedd el uram ezt a kelyhet.

Mély tűz égeti lelkemet,

A szörnyű pusztulás mi végre?

.

Megtettem mit kértél tőlem.

Soknak érzem harminc évem.

Hosszú úton elfáradtam,

A gonosz így győz rajtam.

.

Tanítványa elárulta,

A másik meg megtagadta,

Szeretett népe halálát kérte,

Pedig nem volt semmi vétke.

.

Kegyetlen az ítélkezés.

És felhangzik a vádlókérdés,

Az ébenfekete felhők alatt,

Melyre választ az Írás sem ad.

.

Megrogyván még feltekint,

Tagadva győzelmes kínt,

Egy bűnös világgal szemben:

Atyám, miért hagytál el engem!?