|
a falburkolatban találtam rád
tegnap este, óriás nehezékként
hulltak a minták, előfoszló tested
darabjain párolgott dühöm,
fájdalmam, macskaderekú tehetetlenségem:
láttam végre amint két csikónk
lábát töri, viharok vernek végig
a nyárfák gerincén, s olvad
az út, láttam a harmatos kaszáló
miként sistereg közeledő lépteid előtt,
hogyan fekszik be a nap a kalászok közé,
s megnyugodtam 
a vakolókanál vasa tompán
koccant a perc alján, mint
a főpapok hideg szemébe vágott harminc ezüst,
tizenegy fehér arc villant
felém, közben huszonkét
kéz kavarta a kínok
kövér meszét, néhol harminc,
néhol hatvan, néhol
százannyit
álltam, bizarr
tündökléssel válltak le
mellemről az ólmos éjszakák,
fülemben elcsitult pehely
lábad zuhogása, csak
lágy csípőd hullámzott a távolban, vékony
melleden lefutott a hajnal,
aztán
tágult tüdőmre ro hant a völgy,
mögöttem keserűen cuppant
a tizenegy rossz álmoktól
csomós nyála, magánytól
nehéz takarók suhogtak
a derekak körül
nem emlékszem már, hol veszítettem
el lábam, hol szórtam szét kezeim,
talán amikor elindultunk, s kifordítottam
életem mint két foszló zsebet...talán
könnyű vállunk
mögött hirtelen
egymásra szaladtak a falak. |
