Mese Nr.11   

          Mártonka egy szép tengerparti halászfaluban lakott az édesapjával. Apukája halászattal foglalkozott . Anyukája már régen nem élt. Itt mindig kellemes idö volt. Sokat lehetet sétálni a tengerparton és hallgatni a tenger moraljását,de néha nagy vihar is kerekedett és felborzolta a tenger hullámait. Reggelente mindig látta a napfelkeltét amikor kimentek a tengerre halászni apúval. Mártonka 11 éves volt. A Talpi kutyája mindig mellette ugrándozott és hüséges társa volt.

Egyik nap arra ébredt fel, hogy apukája rosszul van és magas a láza, nem birt felkelni. Igy telt el egy pár nap és nem lett jobban. Ezt a házat bérelték  és ki kellett fizetni hamarosan a havibért. Sajnos pénzük nem volt. Mártonka azt gondolta , hogy kimegy halászni egyedül, holnap.  A  háziúr megfenyegette öket, hogyha holnapután sem lesz pénz, akkor kidobja öket.
A fiúcska reggel felkelt, papájának adott egy kis reggelit és a Talpi kutyus meg lehúzta takarót a másik ágyról, és odahozta apának és jól betakarták öt.De nem mondta meg a apunak, hogy mire készül.

Volt nekik egy halászhajójuk. Mártonka elég jól ismerte a hajót és elég ügyes is volt. Sok mindent megtanult az apjától. El is indultak a tengeren, nem messze a parttól megálltak, lehorgonyoztak és elkezdtek  halászni. Itt dobta be a hálókat a vizbe. Kint voltak már egy pár órája , de nem volt fogás. Az idö is rosszra fordult, igy visszafelé indult és lassan a kikötöhöz ért. Közbe folytogatta a sirás és Talpi is igen szomorú volt. Elkedzett nagyon sirni, potyogtak a könnyei,amikor hirtelen a vizböl kiemelkedett egy szép leány és ott úszott mellettük, egészen addig,  mig ki nem értek a partra. A szép hölgy meztelen volt csak a hosszú szöke haja takarta testét. Talpi nem ugatta meg a lányt, hanem odament és hagyta magát megsimogatni. Mártonka sem félt töle és a lány elkezdett beszélni, tudta,hogy nagy bajba vannak azt mondta, hogy jöjjenek ki holnap halászni és segiteni fog nekik. Megsimogatta a fiúcska fejét és bevetette magát a tengervizébe.

Mikor hazaértek apuka már felébrett de feküdt az ágyban , nagyon gyenge volt.Nem mesélt el semmit a papának. Gondolta jobb lesz igy ha semmit nem tud meg apa.
Másnap a szokásos idöben felkelt Mártonka és a Talpi . Szokatlanul szép idö volt, csak a szellö fújt gyengéden. A kutya boldogan csaholva futott a hajóhoz.
Úgymint tegnap a part közelben a tengeren lehorgonyoztak és elkezdtek halászni és nini jöttek a halak alig gyözte a fiúcska, hamar megtelt a halászhajó  zsákmánnyal,  elindultak hazafelé. Mikor hazaértek a fiú elkezdte kirakni, szortirozni a halállományt és azt hitte káprázik a szeme, talált egy aranyszinü halat. Ahogy megfogdta a halat a halpikelyekböl potyogtak az aranypénzek a padlóra. Alig fogta fel , hogy mi történt, mikor kinyilt az ajtó és belépett a szobába a háziúr és rögtön meglátta a sok aranytallért . Az úraság nem birt ellentállni a sok aranypénznek és felszedte  mindet a padlóról és eltette a zsebébe. A fiút megfenyegette, hogy mesélje el ,hogy hogyan találta meg ezt a sok pénzt, majd mindenröl értesülve azt követelte töle, hogy holnap is menjen el halászni és ha megint talál aranyhalat  szolgáltassa be neki .
Igy szomorúan telt el az este, apukája kezdett jobban lenni, de még feküdnie kellett, mert gyenge volt.Mártonka nyugtalanul aludt, de álmában megjelent a szép sellö leány és azt mondta neki ne féljen minden rendbe fog jönni.
Másnap reggel ismét kiment Mártonka és Talpii a szokásos tengerpartra. Hétágra sütött a nap, a tenger szine kékes-zöld szinbe pompázott. A fiúcska és a kutya ugyanazon a helyen horgonyozták le a hajót, mint az elözö két napban. Nem kellett sokat várni, mikor leengedte a hálokat ismét tele lett sok hallal.Elindult haza és most elkezdett félni, vajon mi lesz most, ha jön a háziúr. Talpi ránézett a nagy szemeivel és farkával integetve jelezte, hogy majd segit.

Minden úgy történt otthon, mind elözö nap, most is talált egy szép aranyhalat és mikor felemelte a hálóból akkor megint pottyogtak az aranypénzek. Csak azt nem vette észre nagy izgalmába, hogy a szép sellö leány ott ült a szobában egy fotelba. Eközben nyilt az ajtó és belépett a háziúr ,a kapzsiság kiült az arcára. De  a meglepetéstöl meg sem tudott szólalni,amikor megpillantotta a hölgyet, ilyen szép leányt még nem látott. Majd a sellö lány felállt és az aranypénzekhez ment.Talpi odarohant a háziúrhoz és elkezdte húzni a nadrágját és hangosan ugatott. Ekkor belépett az ajtón a papa is.Mártonka mindent elmesélt a papának. A szép sellö leány nem szólt semmit csak mosolygott  és ránézett a háziúrra aki tudta, hogy a többiek mint várnak töle. Bocsánatot kért és visszaszolgáltatta az elözö napi pénzt is és csak annyit fogadott el ami járt lakbér fejében.
A papa, Mártonka és a kutyus megköszönte a sellö leánynak a sok segitséget . Kimentek együtt a tengerpartra ahol elbúcsúztak , a szépséges hölgy lassan besétált a tengerhullámok közé és eltünt. A háziúr is haza ment, szégyenkezve, és tudta hogy mindenki erröl fog beszélni a környéken de megfogadta többé nem fog ilyet tenni.

A papa nagyon büszke volt Márton fiára és Talpira. A fiú és a kutyus sokszor kint sétált a tengerparton és mindig izgalommal szemlélték a tengert és szemükkel keresték a szép sellö leányt.