Magányos
Varjak károgva húznak el a város felett: 's az első hóra -- boldog, ki még hazára lelt.
Dermedten állsz, majd, csak hátra nézel hosszan! Bolonddá válsz Világgá menekülsz búsan?
Világ – egy ajtó Ezernyi néma pusztához! Ki eltévedt ott Az sohasem ér a célhoz.
Sápadtan állsz, Télben menésre átkozva, Magasba szállsz, Mint füst a hideg kozmoszba.
Repülj madár, Dalod a pusztán – madár hangban Rejtsd el, szamár, Vérző szíved, a jeges gúnyban.
Varjak károgva Húznak el a város felett: 's az első hóra -- Jaj ann'k, ki hazára nem lelt.
Fordította Mucsi Antal
Vereinsamt
Die Krähen schrein Und ziehen schwirren Flugs zur Stadt: Bald wird es schnein — Wohl dem, der jetzt noch - Heimat hat!
Nun stehst du starr, Schaust rückwärts ach! wie lange schon! Was bist Du Narr Vor Winters in die Welt – entflohn?
Die Welt - ein Tor Zu tausend Wüsten stumm und kalt! Wer das verlor, Was du verlorst, macht nirgends Halt.
Nun stehst du bleich, Zur Winter - Wanderschaft verflucht, Dem Rauche gleich, Der stets nach kältern Himmeln sucht.
Flieg', Vogel, schnarr' Dein Lied im Wüsten - Vogel -Ton! — Versteck', du Narr, Dein blutend Herz in Eis und Hohn!
Die Krähen schrein Und ziehen schwirren Flugs zur Stadt: Bald wird es schnein, Weh dem, der keine Heimat hat.
Friedrich Nietzsche
|