| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Judit Ideje:: 01-12-2013 @ 11:32 am |
|
|
|
|
Ülök a nappaliban a kényelmes fotelomban, egy képre téved a
tekintetem. Egy teljes női alakot ábrázoló kép a zongorán. Nem
azért a zongorán, mert már sok költő megénekelte, hogy az ilyen
képeknek a zongorán van a helyük, hanem mert neki tényleg ott van
a helye. Felállok, kezembe veszem, elgyönyörködöm a szőke
hajában, a kék szemeiben, a törékeny, nőies alakjában.
*
Emlékszem, március volt, nagyon hideg. Unokanővérem megbízott,
érdeklődjek a kisfia egészségi állapota után. Ferike négy hónapos
volt, agyhártyagyulladással került a megyei kórházba. Szülei
idült alkoholisták, akik a pici gyereket rendszeresen kitették az
erkélyre, hogy ott aludjon a kocsijában. Megfázott, bekerült a
megyei kórház gyermekosztályára. Az én feladatom volt, hogy
érdeklődjek a kezelőorvosától a hogyléte felől.
*
- Csókolom a kezét, hölgyem. K. D. vagyok, keresném F. J.
doktornőt!
- F. J. doktor vagyok, parancsoljon!
*
Érdeklődtem Ferike felől, azonnal megértettem a választ, mikor
meghallottam eddig is komoly, de most kissé elcsukló hangodat.
Kiestél a szerepedből, mert te sem tudtad feldolgozni még.
Félórával azelőtt állapítottad meg: a négyhónapos Ferike
befejezte rövid földi pályafutását. Kocsiba ültettem a szülőket,
robogtunk a kórházba.
Én akkor, ennek a szerencsétlenségnek kapcsán ismertem meg a
fiatal doktornőt. Azon nem volt mit csodálkoznom, hogy első
látásra megtetszett a komoly, csinos Judit. Ami külön nagy
hatással volt rám, hogy eljöttél Ferike temetésére is, együtt
sírtál a hozzátartozókkal.
Évekig leveleztünk és telefonálgattunk, mígnem eldöntötted, hogy
feladod a vidéki karrieredet, és Pestre költözöl. Lakást vettél,
sikerült megfelelő munkahelyet találnod. Ettől kezdve felfelé
ívelt kettőnk közös élete. Nem éltünk együtt, mert évekig úgy
gondoltuk, szükségünk van arra, hogy időközönként
visszavonulhassunk az otthonunk magányába. Emlékszel arra a
szigeti éjszakára? Te már nem emlékezhetsz, de bennem mindhalálig
élni fog az emléke. Tudom, most megfednél, milyen buta gondolat
jutott az eszembe. Elvittelek táncolni, mert éppen Judit nap
volt. Te tiltakoztál ellene, azt mondtad, nem is tudsz táncolni,
de különben is szégyenled magad. Lehet, hogy könyvből tanultad,
de csodálatos volt a keringő. Hidd el, mindenki úgy látta: ez a
nő világéletében mindig táncolt. Én tudom, hogy akkor először, de
ezt csak én tudtam. A doktornő huszonnyolc évesen nekem
ajándékozta az ártatlanságát. Ezt is csak én tudtam. Emlékszel?
Azon az éjszakán megkérdezted, szeretlek-e. Én nevettem, és azt
mondtam: erre most nem válaszolok. Nem is válaszoltam, de te
érezted: minden porcikámban benne vagy. Azóta is bennem élsz, de
akkor megfogadtam neked: soha nem fogom mondani, hogy
"szeretlek." Most büszkének kellene lennem magamra, mert
betartottam a fogadalmamat. Sokat jártunk kirándulni, mert te
tudtad: az egészséges élethez sok mozgásra van szüksége a
szervezetnek. Merjem bevallani ennyi év után, hogy nem sikerült
megkedveltetned velem a természetet? De most is az orromban érzem
az őszi erdő illatát. Emlékszel, évek múlva hogy készültünk az
esküvőnkre? Mi megterveztük a közös életünket. Mikor már
mindenünk megvolt, csak akkor jelentkeztünk be az
anyakönyvvezetőnél. Esténként ábrándoztunk a Nílusi hajóútról. A
legtermészetesebb volt számomra, hogy az esküvőnk napja éppen
július 30-ra lett kitűzve. Előző hétvégére sikerült lemondanod a
kórházi ügyeletedet, lementél az anyukádhoz, hogy még utoljára
láthassa az anyuci a boldog menyasszonyt.
*
- Tessék, Kreutz lakás!
- Szia Ágika, a Dezsőt keresem!
- Szia Erzsi. Adom a Dezsőt, de miért sírsz?
- Ne haragudjál, adjad gyorsan!
- Dezső! A Judit anyukája keres!
*
Anyukád akkor nem tudta elmondani, hogy nem te voltál a vétkes,
hanem az a részeg teherautósofőr, aki nem adta meg az elsőbbséget
neked, és oldalról belerohant a kocsidba. Már majdnem a
szüleidnél voltál, mikor bekövetkezett a visszavonhatatlan
tragédia. Nem láthattalak, mert annyira szétroncsolódott a
tested, hogy azt javasolták, jobb, ha nem nézlek meg. Sokan
voltunk a temetésen, mert eljöttek a régi kollégáid is.
*
Nyolc év telt el azóta, én még mindig nem tudtam feldolgozni
magamban.
"Dr. Füredi Judit
1962-1996
Élt 34 évet, nyugodjék békében!"
2004. Okt. 11.
Ma lennél 42 éves. A gyertyát már meggyújtottam, mert én a
születésnapodra, nem a halálodra szeretnék emlékezni. Tudom,
fentről azóta is figyelemmel kíséred az életemet, és hiszem:
találkozni fogunk még.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-12-2013 @ 06:38 pm
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 01-12-2013 @ 01:26 pm)
Comment: Élet. üdv. fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 01-12-2013 @ 01:39 pm)
Comment: Hiába halálosan szomorú - akkor is gyönyörű...Üdvözlettel - Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mmonka (Ideje: 01-12-2013 @ 01:47 pm)
Comment: megrendültem :( |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-12-2013 @ 02:02 pm)
Comment: János, köszönöm a látogatásodat: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-12-2013 @ 02:05 pm)
Comment: Druszám, nagyon köszönöm, sajnos ilyet is produkál az élet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-12-2013 @ 02:10 pm)
Comment: Mónika kedves, köszöntelek első virtuális találkozásunk alkalmából. Köszönöm a látogatásodat és, ha ilyen hatással volt rád, akkor elkönyvelhetem, érdemes volt közzétennem: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sodrelap (Ideje: 01-12-2013 @ 05:41 pm)
Comment: Megható történet és mérhetetlenül fájdalmas!
"Azon az éjszakán megkérdezted, szeretlek-e. Én nevettem, és azt
mondtam: erre most nem válaszolok. Nem is válaszoltam, de te
érezted: minden porcikámban benne vagy. Azóta is bennem élsz, de
akkor megfogadtam neked: soha nem fogom mondani, hogy
"szeretlek." Most büszkének kellene lennem magamra, mert
betartottam a fogadalmamat. " Én most mégis ezt a részt emeltem ki, mert ki kellett emelnem Miki kedves, azért, mert hidd el, hiába érzik teljes bizonyossággal a nők, hogy szeretik őket, jólesik hallani is! :-), nem véletlenül születnek híres versek, dalok, aminek csak az a címe : Szeretlek...
Üdvözöl: Pali |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 01-12-2013 @ 08:09 pm)
Comment: Megint megríkattál, kedves Miki... Üdv: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-13-2013 @ 12:27 am)
Comment: Pali, ha nekem kéne kiemelnem egy részt, szintén ezt hoztam volna felszínre. A megjegyzésedben tökéletesen igazad van. Arra gondoltam, hogy az első együtlét alkalmával, mivel nem alkalmikapcsolatról van szó, maga a szituáció beszél a szavak helyett. Ez egy magyarázat, de nem igaz. Köszönöm, hogy véleményezted az írásomat: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-13-2013 @ 12:31 am)
Comment: Zsuzsi kedves, a borzasztó, hogy számomra leírni is rossz egy ilyen történetet. Ritkán fordulok ehhez a műfajhoz. Nekem a humor az éltetőm. Köszönöm, hogy olvastál és itthagytad névjegyedet: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: motoz (Ideje: 01-13-2013 @ 10:09 am)
Comment: szomorú , de kedves történet, örömmel olvastalak, mindig lenyügöznek a történeteid:motoz |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-13-2013 @ 11:14 am)
Comment: Etelka, nagyon szépen köszönöm, hogy véleményezted az írásomat: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-13-2013 @ 04:40 pm)
Comment: Remek írás, Miki, nagyon szépen építetted, bár most a szokottnál gyorsabban haladtál benne, hamarabb zártad a mozzanatokat. Persze ezzel nem vettél el az írásodtól semmit, nagyon szépen, mélyen szólt, tetszett most is.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-14-2013 @ 12:42 am)
Comment: Béla, köszönöm, hogy folyamatosan mindenírásomat olvasod. A véleményeddel pedig maximálisan egyetértek, bár bennem eddig nem fogalmazódott meg, csupán úgy, hogy túl rövid. Átfogom írni, hogy emészthetőbb legyen az olvasó számára. Köszönet érte neked, a Mikitől |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 01-14-2013 @ 10:59 am)
Comment: Csodálatos írás, kedves Miki! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-14-2013 @ 02:49 pm)
Comment: Lena, köszönöm a látogatásodat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-14-2013 @ 08:31 pm)
Comment: Nehéz bármit írnom, mert megrendít minden szava. Tömörsége, csak mégjobban kiemeli a feszültséget, melyet sikerült végig fenntartanod. Nagyon profi írás. Gratulálok Miki. Szeretettel: Anna :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 01-15-2013 @ 12:06 am)
Comment: Ezt megsirattam, kedves Mikusz... Irj, csak irj amit elfogynak a betűk...
Szeretettel, Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-15-2013 @ 12:22 am)
Comment: Cila, gondold meg, ébredésem után olvastam hozzászólásodat.Fantasztikusan jól indul a napom. sok-sok iköszönet érte neked. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-15-2013 @ 12:26 am)
Comment: Teru kedves, nem kell engemet bíztatni. Írok, de a humort kultiválom. Az életet igyekszem a fonákjáról megélni, ezért aztán bőven adódik alkalom a nevetésre. Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted írásomat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 01-15-2013 @ 08:50 pm)
Comment: Nehéz megszólalnom, s talán nem is kell. Azt hiszem minden írásodat el fogom olvasni... Ölellek. pipacs |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 01-16-2013 @ 02:31 am)
Comment: Pipacs kedves, örülök, hogy írásom elnyerte a tetszésedet. Annak persze nagyon örülnék, ha minden szellemi termékembe belekóstolnál. A gondom csupán az, hogy szerzek róla tudomást, mert nem panaszkodhatok a honlapomon olvassák az írásaimat, ám nem értem az okát, hozzászólást kevesen írnak. Márpedig számomra az az igaz visszajelzés, hiszen az olvasottságot, a gép is generálhatja. Köszönöm a látogatásodat: Miki |
|
|
|
|
|
