Csak egy karó XII.
Tegnap nem tudtam kimenni
A Cinke TV néztem az este
hallgattam, hogy szól Edittől
életem első hangos verse.
Fehér minden a határban
a sok hó betakart mindent,
hóekék túrták a havat
karó is oldalra billent.
Alig láttam meg a hóban
jó, hogy fején volt egy bögre,
egy kicsit kaparnom kellett
mert letaposták a földre.
Majd felemeltem szép lassan
megtisztítottam a fejét,
és vissza akartam tenni
de nem találtam a helyét.
Kis karó, egy pillanatra
én is politikus leszek,
és, hogy most rajtad segítsek
majd egy kicsit fejbe verlek.
Ezt neked meg kell értened
mind ezt csak teérted teszem,
de soknak csak akkor lesz jobb
ha egy kicsit fejbe verem.
A kis karó is mint a nép
nem akarta megérteni,
mért kell ahhoz, hogy jobb legyen
mindig őket fejbe verni.
A karót a lyukba tettem
és felvettem egy másikat,
azzal most jó fejbe vertem
így engem már nem is szidhat.
Nem én okoztam fájdalmat
őrá egy másik karó ütött,
én csak a sorskeze voltam
mert neki jobbat akartam.
A kettőnk közötti viszony
ezért most kicsit sántikál,
nem érti meg, mint jótevő
a törvény engem is ráncigál.
De ha egyszer az utódja
ott a sírjánál köszöni,
mert ő a verést eltűrte
most az élete jobb neki. |
