Itt állunk mindketten

Egymásra nézve

És te reméled,

Hogy válaszolok a kérdésedre.

Ha azt a bizonyos szót kimondanám,

Örömödben fent repkednél a csillagok határán

Vagy tovább is annál.

Nem kell szavakkal kifejezned,

Hogy értsem,

Mit akarsz és hogy érzel

Mióta megismerted azt a valakit,

Akirõl azt gondoltad, hogy én voltam.

Ez nem volt más, csak egy fondorlatos félrevezetés,

Nekem most már tisztán látszik az egész.

Most azt gondolod, hogy én vagyok az igazi,

Egy becsületes, õszinte és igaz valaki.

De fájdalmat kell okoznom neked,

Hidd el, én is ugyanúgy szenvedek.

De amit te mondasz, "te és én"

Az sohasem lesz.

Amikor megismertelek,

Nem is tudtam a nevedet.

Számomra egy idegen voltál,

És viselkedtél furcsán.

Azután barátok lettünk, és nem törõdtem vele.

Többé nem voltam népszerûtlen,

Mert te mindig beszélgettél velem.

Ezt a szerelem-játékot játszod

Velem már a kezdetek óta.

Ez engem dühbe hoz és zavarba.

El akartam mondani,

Hogy csak a barátod akarok lenni.

De nem találok rá módot,

Hogy kifejezzem a mondanivalót.

Nagy csalódás lenne elveszíteni ezt a barátságot.

Nem tudom, mit lenne jó ha tennék.

Ha vége lenne, te és én

Ugyanolyan szomorúak lennénk.

Nem hitethetem el veled,

Hogy valami történni fog egy nap.

Sajnálom, de te szerelmes vagy,

És én nem érzem ugyanazt.

Nem akarom elveszíteni ezt a barátságot,

De nem ígérhetek neked egy kapcsolatot.

Te vagy a legkedvesebb ember,

Aki az életemben valaha volt.

De mit tehetek,

Ha a szívem mást mond?

Bárcsak ne lenne ily nehéz megtartani e boldogságot.