Víz, csak víz vagyok.

Repülni, úszni nem tudok.

De ha ölel a Nap, leszek pára,

felhőként az éjszakába

lebegek, gomolyogva  szállok,

kacsintanak rám a fák, a virágok.

Hideg szél ráz, zuhanok a földre,

leszek sár, majd belőle kinőve

duzzadó, rohanó kispatak,

és úszom, testemben halak.

Vagyok vízcsepp, gyönyörű bőrödön,

tested melegít, máris költözöm,

áttetsző páraként nézek le rád,

tűnik a szemed, tűnik a szád.

És fönn magasban a jég terén,

leszek hó a hegyek gleccserén,

és lassan kúszom le az éles sziklákon,

ezernyi fájdalmam jégbe, magamba zárom.