Vita az életről,
sebekről,
szívekről,
vita a gyerekről,
cipőről,
vécéről,
önmaga csöppnyi kis énjéről;
vita az órákról,
percekről,
hitekről,
vita az álomról,
gondokról,
tettekről,
az ember létező tényéről:
vita áll a világnak
minden
eleméről.
Hogy miért van az élet,
mióta, s meddig tart,
kell-e,
s ha van, értelme miben van,
elvenni jogos-e,
vagy talán dicsőség,
s ha mégsem,
bánni, hogy kell vele?
Hogy mitől vannak a sebek,
a könnyük és véresek,
gyógyíthatók-e, vagy sem,
s pénzért-e, vagy kötelesség?
Hogy, hogy boldogabb a szív,
szeretni kit szeressen,
s ha szeret,
őt szeretik-e, vagy sem?
Hogy gyerek legyen-e,
s nevelni, hogy kell,
verni, vagy szeretni jobb-e,
s ha felnő, útjára hogy menjen?
Hogy a cipő miért nem világos,
vagy miért nem sötét,
oldalán a minta minek van?
Hogy még a vécé is személyi tulajdon,
s ha mocskos lesz,
utána más takarítson?
Hogy önön énjét senkinek
föladni ne kelljen,
hisz ember ő is
kis világába hát miért törnek be?
Minek a kényszer a lélekbe?
Hogy az órák miért nem napok,
s a napok évek, vagy évszázadok;
a percek miért nem másodpercek,
s a másodpercek kis pillanatok,
hogyan tarthatna a jó évekig,
s az évek rossza
mikor lesz majd egy pillanat?
Hogy hazában, békében, feleségben
hinni lehet-e, vagy sem,
s nélküle ember-e az ember?
Hogy mitől van az álom
és jó-e, vagy sem,
az alvót óvni kell-e,
s az ébren álmodó mit érdemel?
Hogy a gond hasznát ki mondja meg,
milyen gondterhesen élni,
milyen a gondtalan,
s a jövő gondja mikor lesz majd mese?
Hogy kinek mit kell tenni,
kinek mit nem,
s háborúzni
kinek-kinek mikor önvédelem?
Hogy honnan van, s meddig lesz az ember,
betölti-e a jövő parancsát,
vagy ostobán kipusztítja magát,
míg léteznek más világok talán,
s lényeik az embert túlhaladják?
Hogy a világ mekkora, milyen
s mióta van?
Egy-egy kertjének
ki-ki gazdája lehessen!
Míg ő nem vitázik,
nem kunyerál, nem is kegyes;
kimért törvényei szerint ad, vesz.
|