De most még a lelkem veled ragyog,
várnak ránk édes, ringató dalok.
Hol meséket mond szívem oda vágysz,
lelkemben sétálva hazatalálsz.

Hol szó elakad,
ott leled meg igazán önmagad,
hol csönd simogat,
bensőd majd ott felfedi titkodat.

Ott a hold, mi éjjel nekünk ragyog,
fényénél szemünk csillagként csillog
és a nap melegét úgy ontja ránk,
hogy belőle fakadjon boldogság.

Csak a szép jöjjön,
csak a fény, hol földet ér köszönjön,
csak a szél mi ér,
csak a táj legyen, mi elkísér.

Hallgasd csak a szívem legszebb szavát,
benne van, mi éltünk viszi tovább,
s ha néha-néha fájó hangja kél,
akkor kell igazán, vele legyél.

Majd úgy gondolj rám,
ha bezárul számomra e világ,
csak picit fájjon,
s minden öröme veled maradjon.