Versboltba küldött az anyám:

költs, ott majd’ minden akciós,

olcsóbb a szonett, mint briós,

de hogy meddig… nem vagyok jós,

bezzeg mi volt még hajdanán…?

S illantam… pékség is közel,

szonettet, brióst is veszek,

felhasználok két buszjegyet,

(néha az ember megveszett)

s belefér egy doboz Kozel.

Eszembe jutott, rúzsra fel,

a DM-be is benézek,

a torkomra viszek mézet,

(édes élet, de jó nézet)

s nem maradhat el falafel.

Láttam még egy tök jó övet,

majd betérek a butikba,

meg szükségem van bugyikra,

(régi vágyam, mint halikra)

veszek visszafelé jövet.

De versboltba küldött anyám,

a zárórát majd kivárom,

néhány óra csak, tán három,

(nekem is kell dínomdánom)

addig válogatok banánt.

Hoppá… ennyi pénz nem elég:

anya hadd vegyek balladát,

drága kincsem az… – Balra át,

(fordulhatok vissza, nahát…)

de nekem Aranyat vegyél!

Visszatérve otthon mi várt,

briós, buszjegy, Kozel kettő,

rúzs, méz, falafel egy teknő,

(imádom, de nincs tepertő)

öv, bugyik és kemény banán.

Csak néztem, mint ki mit se lát,

nálam se Arany, se szonett,

bezzeg, ha hű vagyok, korrekt,

prózaboltba is bemegyek,

vihettem volna novellát.