| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Viszlátás Ideje:: 06-16-2013 @ 10:40 am |
|
|
|
|
Úgy tiszta ha azt is elmondom,
túlzott alázattal rontom
meg magamat;
Bosszút kaptam,
de nem szülök,
ha megfeszülök se visszát!
Tárt karokkal várom
a párom valódi énjét,
akit megismertem,
akinek a foga fehérjének
intek; viszlát!
Mert ki volt Ő Nekem?
Ebben az indián jelmezkében
a kamasz-öreg gyermekem...
Az élet valósága
még őt is megrázza.
Szava elszállt, írása
kukákban, tépve,
a harag megszállta,
biztosan megérte.
De már nem érti;
Nem az énértékkel,
hanem az Ő-n becsléssel
van a baj!
Agyal;
a sok tudása megzavarja,
kitartatlan; újra új iránya.
Majd megtanulja,
hogy az Utat végig járva...
nem körökkel, spirálba-bla-bla...
Már sokat mondtam miért.
Értettem szívét.
Hisz Ő a költőm, az a nemes
felöltőm a testemen.
Szavakból font kelmém,
amit a moly ha rág, lyukad,
s összevarrnám, de ezen
már csak a folt mutat,
mint a zsákom...
-utcában a naívságom.
Ő a tigrisem,
sután oson a szociál sávokon;
a háta chi-kos a karma-imtól,
pupillája tágra réved
a mér Tan képektől,
s úgy doromból nyávogva,
jajjal a macska:
Ráléptem a farkára!
Kicsike Tita
Aki lesből támad a vadászra,
aztán hanyatt vágva magát
hasát kínálja cirógatásra.
Nagy vad, aki veszélyeztetett
fajokhoz tartozik a rettenet,
mert bundája dráma,
haja koronája,
hát orvul lövöldözi az élet,
de még élhet,
(úgy kilenc évet)
S ha falnak kell menni,
hát bikaként ront neki!
Gondolkodás nélkül
öklel aztán békül.
Orrában a karika;
hogy foghatod és húzhatod,
de ha mégsem tetszik,
úgy szarvaz fel messzi
nekirohamból,
hogy bordáid közt
dobogni aligha
látod szíved viszont,
vér folyt. köv.
Mert Ő már inkább rák.
De nem betegség,
hanem ollóival csattogó
páncélos tolató.
Az az ízes, veres, múltkutató,
akin áthatolni nem lehet,
mert benne akkora a család
iránti szeretet,
hogy neki farol az,
a mennyei kapunak is,
ha kell, s úgy bezárja magát,
hogy oda többé senki, semerre, hát
mögé kell állni;
hogy bele a szemembe!
Ha meg kést kapott
szívembe kent a Úr,
hogy puhább legyen
hatott.
Mint tükörképem;
a fölül férfi, ló alul,
aki nyilazza nyílt sebeimet,
nesze nekem, s tovább vágtat,
de végső diadala
a Napba feszített nyila
ami ha jó az iránya,
végül mégis szíven találja
a harcosomat,
aki leküzd minden Világ
álnok akadályát,
túl tanulva önmagán,
büszkébben is talán,
a nagual-leánynak
is ellentámad,
ha a lecke neki nem fekszik;
hanyatt, hogy nyalja
Drága lába közti,
méhben hordott ajándékát...
kirugdosná.
a béke pipát hol kéri,
hol utasítja el,
amit kapva ad
tovább
tovább
tovább...
Ő az Én Férfim,
a Társam, a Lelkem,
Szerelmem a Szentem...
volt.
Már büdös
-de már mióta-
hűvös felém.
Mert szavakkal tolat,
neki a falnak,
nyávogva,
hogy önmagát nyilazza,
a háború hőse...
Aki ha akar, akar;
ha nem, nem!
Kettőt hátra, egyet előre;
Most már elengedem,
Én így szerettem;
hogy folyton nőnie kell erősre.
Szia. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-29-2013 @ 05:42 pm
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 06-16-2013 @ 01:08 pm)
Comment: Ez egy kemény viszlát Bíborka! Nekem tetszik. üdv. fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 06-16-2013 @ 08:15 pm)
Comment: Nagy gőzök törhettek most fel Belőled, kedves Bíborka. Azt hiszem, ez a legjobb terápia ahhoz, hogy képesek legyünk túllépni azon, amin túl kell. Jól ötvözted a szavakat egymással, egészen frappáns szóképek épültek be a versedbe. Szeretettel olvastalak! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: nagual (Ideje: 06-16-2013 @ 10:14 pm)
Comment: Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat... tulajdonképpen bármit átadnék most a Világomból csak, hogy kijöjjön belőllem ami a Lelkemben van...olyan megfogalmazhatatlannak tűnik.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 06-16-2013 @ 10:59 pm)
Comment: Tudom... de le fog tisztulni. Mindenhez idő kell. Ehhez is. Próbáld csak kiírni magadból... Ölellek :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: nagual (Ideje: 06-17-2013 @ 08:55 am)
Comment: Igyekszem, a nagy elengedésekben jönnek igazán a versek, úgyis. Köszönöm a szavaid, jól esnek. Ölellek én is! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 06-18-2013 @ 01:11 pm)
Comment: Nagyon sok szeretet van a versedben, Bíborka, ugyanakkor érzem, hogy nem tudod azokat a valós érzéseket kifejezni, amik benned munkálnak, de ez teljesen természetes, mert hát különben hogyan indulnának új versek, hogyan épülnének új versek :-). Nagyon szépen gördülnek a soraid, remek, ahogyan viszed sorról sorra a történeted, építed azt a képet, amit meg akarsz mutatni... önmagadról is.
Örömmel olvastam a versed, nagyon kifejező, nagyon élő.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: nagual (Ideje: 06-23-2013 @ 06:44 pm)
Comment: Köszönöm szépen Aléb a véleményed, nagyon jól ahogyan látod. Ez megfogalmazhatatlan ép ésszel, valami olyan átváltozás történik, amit csak úgy tudok kifejezni, ha leírom gyorsan ami jön. Átsuhan, nem fogalmazgatok, 10 perc és papíron a minta, gépelés közben jön pár új sor, amit tán még kihagytam...de megfogalmazhatatlan végül ez marad. Mintha sosem lett volna amiről írok... álommá vált valóság. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 06-24-2013 @ 06:47 am)
Comment: Nagyon egyedi hangon írsz. Tetszett a versed. Az elengedés fájdalmát jól átatad vele. Szeretettel ölellek: Anna :)) |
|
|
|
|
|
