Újból a hit győzött az észen
az életrajz nem volt még készen,
ezért írtam oly merészen
erős hit átvisz minden vészen.

Én mindig abban reméltem
sőt abban a hitben is éltem,
másról sohasem ítéltem
néha mégis egy kicsit féltem.

Volt egy asszony ki szeretett
engem a jó útra vezetett,
ha éhes voltam etetett
s ha kellett, akkor dédelgetett.

Nem jártam én egyetemre
de büszke vagyok a létemre,
senki sem tört a vesztemre
's a sűrűn sértődött énemre.

Még egy pár évet így élni
nektek még egy kicsit mesélni,
sohasem szeretnék félni
's tovább is a jóban remélni.

Mindig szeretettel adni
sors ellen sohasem lázadni,
mindig őszinte maradni
's hitemet sohasem tagadni.

Ezért most azt megfogadom
tiszteletem neked megadom,
e verset neked átadom
véleményedet elfogadom.