| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Senkihez Ideje:: 09-04-2013 @ 05:42 pm |
|
|
|
|
Nincs senkim sem egyebem
Se létem sem értelem
Sem, harag sem érzelem
Sem, szülém sem gyermekem
Hazug, fény, sem lételem
Nincs testem sem temetőm
Sem, éltem sem szemfedőm
Se, ketten se egyedül
Sem, létben sem létlenül
Csak oszlás és borzalom
Selyembe burkolt
Foszlott földi oltalom
Csak vagyok és képzelek
Gyűlölök és szeretek …
A Nap volt az őrző angyalom
A Hold lett a paplanom
Nem kell, hogy betakarj
Éltess és felkavarj
Ábránd és vak remény
Éltető kis képzemény
Röpke földi vak remény
Csak ránts és ne sajnálj
Csak tépj és ráncigálj
Kezdeted a végzetem
Porba hulló félelem
Mert nem kell innen
Semmi más
Se ádáz, se hazug láz
Mert lett, volt és megfagyott
Született és elhagyott
Égetett,de itt hagyott,
Kedvelt, de hazudott
Oszlott és foszlott
Lopott és tobzott
Adott és elvett
Fénylett és elnyelt
Fantomként mért létezem
Kényre, kedvre lépkedem
Holdfény és árnyékok
Csillagok és nappalok
Nevetek és kacagok
Mert már sírni nem lehet
Fénye volt de elveszett
Hamis árnyék, büszke fények
Létek éltek ti reméltek
Reményetek égbe szökken
Elveszlik a sötét ködben
Örüljetek, reméljetek
Emlék nélkül feledjetek
S feleljetek ha hiányzom
Fellegek közt ott cikázom
Búcsú nélkül intek szépen
Valamikor egykor, régen
Felleg voltam tiszta égen………
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-04-2013 @ 05:52 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 09-09-2013 @ 10:59 am)
Comment: Nagyon zaklatott sorok, elkeseredett, talán kicsit haragos is. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: roxana7 (Ideje: 09-09-2013 @ 04:36 pm)
Comment: Köszönöm Annám, ezt a kommentet is.Minden versnek oka van, aki gyógyíthatatlan beteg azért néha elkeseredik.Ilyenkor születnek hasonló írások. |
|
|
|
|
|
