[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 326
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 326


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Nekem ez a hazám
Ideje:: 10-22-2013 @ 06:24 pm

Nekem ez a hazám


A három fiú csendben lapult meg egy óriás tölgy mögött. A lombok felett a hajnal rózsaszín palástot vont az égre. A leveleket a hajnali dér fehérre csipkézte. A fiuk leheletének gőzölgő kipárolgása pillanatok alatt semmivé lett a hideg októberi hajnalban. Hirtelen egy madár éles rikoltása hasított a csendbe.
– Menni kéne – mondta Géza. Ö volt a legidősebb és a másik kettő, István és Lacika kimondva kimondatlanul elfogadta vezetőnek.
– Gondolod, hogy elmentek a katonák? – kérdezte suttogva Lacika.
– Szerintem el. De amúgy is menni kell. Ha most nem indulunk akkor már késő lesz. Azzal óvatosan a következő fához kúszott.
– Mennyi lehet még? – kérdezte István aki most ért a nyomukba.
– Nem tudom! Talán ötszáz méter, de lehet, hogy annyi sem.
Lacika felnézett az égre és összeszorult a szíve. Ha most elmennek, lehet soha nem látja viszont a szüleit. Anyját aki sírt mikor megmondta, hogy elmennek, apját aki leült a konyhaasztalhoz töltött két pohárkát és áldomásra emelte a kitöltött italt.
– Menj fiam! Menj, amíg lehet. Ami itt vár rád az elől el kell menni. Nekünk anyáddal már mindegy, de előtted az élet és milyen élet vár itt rád? Börtön vagy talán annál is rosszabb.
Az apja nem mondta ki mi az a rosszabb, de tudták mindketten. Azután a bátyára gondolt, aki negyvennégyben ott maradt a frontot. Akire mindig felnézett. Nővérére, aki vidéken él a férjével és gyerekeivel. Hirtelen egy hideg áramlat csapott le a három fiúra. Lacika megborzongott a hajnali hidegben. Hátra fordult és nézte, ahogy az égalja mély indigókékből lassan azúr színűre változik. Nézte a mögötte lévő tájat és elszorult a szíve. Géze óvatosan megbökte. Továbbkúsztak és felértek egy kis dombra. Lenéztek a völgybe ahol egy takaros falucska ködbe burkolózva aludta álmát.
– Az már odaát van – súgta Géza. – Lehet, hogy már mi is odaát vagyunk.
Lacikán nyugtalanság vett erőt. „Odaát lennénk? Ilyen lenne az odaát? Mit fogok én csinálni odaát?” Megint eszébe jutott anyja kicsiny törékeny alakja, amint hajnalban, a kis konyhában neki csomagol. Kezét tördelte és sírt. Siratta fiát, akit lehet, soha többé nem láthat. Eszébe jutott, hogy többé nem mehet a haverokkal munka után sörözni, nem mehet szombaton táncolni. "És Kati…? Nem találkozhat soha többé Katival? Nem, ezt nem tudná elviselni…"
– Lacika! Gyere, mennünk kell. Nézd az a kis falut, az már a szabadság faluja – súgta Géza.
– Én nem megyek.
– Micsoda? Meghibbantál? Mi az, hogy nem jössz?
– Nem megyek és kész.
– Ez megőrült! – mordult fel István. – Képes tönkre tenni mindent.
– Semmit nem teszek tönkre… – vágott a szavába Lacika. – Ti szépen elindultok, én pedig megvárom, amíg átértek és csak utána megyek vissza.
– De hát miért?
– Nem értenétek úgy sem. Nem tudok elmenni. Akármi vár rám, nekem itt kell maradnom, mert nekem ez a hazám.


Budapest, 2013. július 07.


Utoljára változtatva 10-22-2013 @ 06:35 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: hzsike
(Ideje: 10-22-2013 @ 07:00 pm)

Comment: Szívetmelengetően szép történet, remek stílusban megírva. Szeretettel gratulálok, kedves Laci! Zsike :)


Hozzászóló: naiva
(Ideje: 10-22-2013 @ 07:37 pm)

Comment: Sokan elmentek, és sokan itt maradtak, vállalva a kiszámíthatatlan jövőt. Elgondolkodtató az írásod, így az ünnep előestéjén. Most is sokan elmennek, de már nem az éj leple alatt.... Tetszett az írásod, szinte filmszerűen forogtak a képek, láttam, éltem az eseményeket. Gratulálok! Zsuzsi


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-22-2013 @ 09:37 pm)

Comment: Ezt az írást a hazám, Magyarország pályázatra írtam, de sajnos a pályázat a kevés beküldött próza miatt érvénytelen lett. Most az ünnep közeledtével azt hiszem nagyon aktuális lett.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-22-2013 @ 09:38 pm)

Comment: Kedves Zsike, köszönöm. Azért jobban örültem volna, ha a pályázat után gratulálnak.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-22-2013 @ 09:41 pm)

Comment: Köszönöm Zsuzsi! Azt hiszem, hogy nem ahhoz kellett bátorság, hogy elmenjen valaki, hanem, hogy itt maradjon. Köszönöm, a figyelmedet.


Hozzászóló: Teru
(Ideje: 10-22-2013 @ 11:50 pm)

Comment: Látod, kedves Laci, ez az igazi hazaszeretet... Könnyek között olvastam. Szeretettel, Teru


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-23-2013 @ 01:14 pm)

Comment: Laci, nagy örömmel hallgattalak a talin is, tetszett az írásod. aLéb


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 10-23-2013 @ 05:10 pm)

Comment: Nagyon szép, követendő tanítás...


Hozzászóló: szilfer
(Ideje: 10-23-2013 @ 06:06 pm)

Comment: Igen, ez a helyes hozzáállás ehhez a kérdéshez. Sehol a világon nem lehetünk annyira otthon, mint itt, őseink földjén. Barátsággal: Feri


Hozzászóló: motoz
(Ideje: 10-23-2013 @ 06:15 pm)

Comment: Nagyon tetszett az irásod,szeretettel:motoz


Hozzászóló: stefanicus
(Ideje: 10-23-2013 @ 07:42 pm)

Comment: Tetszik nagyon az irásod.örömmel olvastalak üdv:shf/Istvan


Hozzászóló: lena1
(Ideje: 10-23-2013 @ 09:00 pm)

Comment: Nagyon szép történet kedves Laci!


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 10-23-2013 @ 10:13 pm)

Comment: Sajnálom, hogy a pályázaton kevés próza érkezett. Örülök, hogy legalább így olvashattam, és hallhattam is tőled ezt a történetet. Szeretettel: Anna :))


Hozzászóló: Attila61
(Ideje: 10-24-2013 @ 06:20 am)

Comment: Gratulálok Laci! Üdv. Attila


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 09:47 pm)

Comment: Köszönöm Teru, hogy olvastál. Sokféle hazaszeretett van, lehet ez az egyik.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 09:49 pm)

Comment: Béla! Köszönöm, hogy olvastál és itt is gratulálok a pályázat győzelmedhez.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 09:50 pm)

Comment: Köszönöm Miki. Igyekezni fogok.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 09:52 pm)

Comment: Kedves Feri! Sokfelé jártam már, tetszett sok vidék, de az meg sem fordult a fejembe, hogy ne jöjjek haza.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 09:54 pm)

Comment: Kedves Etelka! Köszönöm, hogy olvastál és a véleményedet is. Laci


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 09:55 pm)

Comment: Köszönöm István! Örülök, hogy így érzed.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 09:57 pm)

Comment: Drága Lena! Köszönöm a véleményedet.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 09:59 pm)

Comment: Drága Anna! Hidd el nálam jobban senki nem sajnálja. Valahogy nincs szerencsém a prózai pályázatokkal.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-24-2013 @ 10:01 pm)

Comment: Köszönöm, hogy megtiszteltél Attila.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds