Gyorsan múlnak a napok.
Esték, éjek, hajnalok
sorjáznak egymás után,
bár lassan fordul a Föld,
lomha a Hold, a csillagok
úsznak körötte sután.
Alattuk ballagok.
Mintha engem bámulna mind.
Sietni nem akarok,
kedvemet szegné megint.
Az utat nézem lábam előtt,
sejlik csupán a gyenge fényben,
mit a Hold rám vetít.
Elrohan ez az éjjel is,
mint előtte a rövid alkonyat.
A hajnal csak átsuhan
szemem előtt,
a délután elszalad.
Este kicsit megáll az idő,
mintha tudná, mennyire vártam őt.
De hamar leszáll aztán az éj.
S ott állok újra az ablak előtt.
A kék eget lesem álmosan,
az üveghez hajtom homlokom.
Aludnék.
De benéz a Hold az ablakon.