Fejfádon letört szélű szavak:
az elmúlás lassan olvasgat,
bennem fájdalom nyöszörög,
de az Isten mélyen hallgat.
A lehullt betűk lenn a sárban
semmivé lesznek cipőm alatt,
és ha szótlan lesz majd a kő,
ha egy ékezet sem maradt,
ki emlékszik majd rád jó apám,
ha szívemre a csend rátalál,
ha új fejfára betűket
az én nevemre fabrikál
a kőfaragó poros keze,
mikor az idő megpihen,
és semmibe viszi lelkem
a halál hűs lehelete?