Furcsa látogató

Az ajtón egy halk kopogás
„Szabad” - szóltam én hangosan,
de az ajtó nem nyílott ki
's nem is jött be senki rajta.

Vártam még egy pillanatot
lassan az ajtóhoz mentem,
kulcslyukon kikukucskálva
szótlanul ott leselkedtem.

Ajtót gyorsan felrántottam
de kinn meg sem mozdult semmi,
szétnéztem a kis kertünkben
de ott sehol sem volt senki.

Mikor be akartam jönni
egy hang halkan megszólított:
„Anti, kérlek ne ijedj meg,”
's egy percre magához hívott.

Sokszor olvasom amit írsz
's a beszélgetéseidet,
gondoltam bemutatkozom:
„Én vagyok a lelkiismeret!”

Sokszor van dolgunk egymással
sok kemény harcok megvívunk,
de az igazságban mindketten
törhetetlenül megbízunk.

Van olyan ember is, kinek
lelkiismerete tiszta,
de nem azért mert ártatlan
hanem sohasem használta.

Remélem nem haragszol rám
hogy mindig én vagyok győztes,
de ez segít téged ahhoz,
hogy holnap új hitet szőhess.

Nem veled, érted harcolok,
ezt akarom, hogy megértsed,
majd akkor leszel a vesztes
amikor a győztest félted.

A sápadt hold csak sütött tovább
mintha semmi sem történt volna,
jó lenne ha mindenkihez, a
lelkiismerete így szólna.

Tóni