Tudom, hogy nem vagyok

Tudom én nem vagyok
társadalmunk értékes tagja,
de beszédem nyelvünknek
egy létfontosságú alapja.

Én azt mondom „gyüttem“
nem finoman, hogy „ jöttem“,
ha nem tetszik a beszédem
már gyorsan el is tüntem.

Beszédem nem hat ki
emberi tetteimre,
de emlékeztet mindig
elhunyt szüleimre.

Miért akar engem mindig
mindenki „megmagyarositani“,
miért nem tanul meg inkább
egy másfajta magyarral élni.

Évtizedek óta tűröm
hogy idegennek néznek,
ha magyarul beszélek
ők ott csak összenéznek.

Krumplipaprikást ettem
a Tisza vizét ittam,
minden magyar szóért
naponta harcoltam.

Magyar akartam maradni
hiszen annak születtem,
de sajnos ma már otthon is
csak egy idegen lettem.

Itt az idegenben tudom,
hogy csak egy idegen vagyok,
és maradok tovább is idegen
de őseimre szégyent nem hozok.

Tóni 21. 10.02010