Elmúlt a varázs, megfagyott a fény,

a csillagoknak ez a dolguk,

A csillag ilyen lény.

Talán nem is volt fénye,

s ha mégis, érted ragyogott csak,

Most kihunyt, mert mint a tűz,

a csillag csak akkor ragyog,

Ha valami, ha Szeretet táplálja azt.

Fel-fellobban fénye, mint remény a szívben,

S aztán elporlad, mint az én szívem e szenvedélyben.

Aludj csak és álmodj,

Én ébren álmodok veled,

Csak a remény, a szívem,

Csak az ne haljon meg!