Másik oldalon...

megijedek saját árnyékomtól
futva menekülök előled
loholok, rohanok, félek
félelem tiporja lelkem
sejtjeim falát szúrkálod
miközben bájosan mosolyogsz
nem érzed, hogy itt a vég
te mégis egy utolsót szúrsz
hogy fájjon, fájjon
de nagyon
fájdalomban élek, létem eltiprod
semmi vagyok, egy darab fájdalom
úgy fáj, hogy már kínoz
nem sokáig bírom
szomjas vagyok egy sivatag közepén
nem jön senki, ki megitatna
éhes vagyok egy virág kelyhében
nincs erőm, hogy kinyújtsam a kezem
az édes nektárért
vágyom simogatásra, vágyom kedvességre
melegségre, meghittségre
várom a fel nem tett kérdéseket
vágyom én a vízre, földre, levegőre,
vágyom a messzeségbe
várom, hogy végre megtörjön a jég
a nap nevessen, ne az ég
várom, hogy a hold világítson
hogy a csillagok kigyúljanak
a tűz lobogjon, a gyertya égjen
melegítsen a szerelem vére
elszállt belőlem minden erő
gyenge vagyok, fáradt, öreg
nevetésem messze rég
szomorúságom kikezdte
szájam szélén a mélyedést
ne ölj meg, ne kínozz, ne pusztíts el
miért bánt a kedves szó
miért félsz
miért sietsz előlem
miért rohansz el messze még
miért hagysz magamra
mikor itt vagy bennem, már rég
melegítsd jégburokba öltözött szívem rejtekét
töredezik szívem, mint kiszáradt folyómeder
romokban heverek, kételyek üvöltenek
fájdalom kínoz, kétségeimben élek
te csak nézed, hogy
megszakad a szívem
téged ez éltet
megannyi keserűség, fájdalom, kín
mikor lesz vége
mikor lesz vége
már rég nem tudom én

(2004. május. 09)