Zenélj tovább! Ne hallgasson el a hegedű. Álmodd tovább helyettem, hogy szép lehet, mi egyszerű, mit nem borít cifra máz. Szép lehet a bánat, szép a félelem, akkor is, ha kevesen értik ezt. Csak folytasd dalodat. Hadd halljam hangodat akkor is, mikor nincs bennem érzelem. Talán újra felébreszt, kaput nyit lelkemen, hogy lássam megint, ami szép. A fájdalom is elég, hogy érezzem, élek megint. S amikor fázom én, vedd elő a régi hangszert, játsz szíved szerint. A dallam úgyis te vagy. A szél pedig én, mi messzire viszi a dalt, felkapja, mint ősszel a száraz avart, s repíti tovább bús szeszéllyel. Sírjon csak az a húr! Ne törődj a széllel. A szél én vagyok. Hadd sírjak, mint a hegedű. Zenélj tovább! És legyen, ahogy akarod. Keltsd fel a Napot, és űzd el az éjszakát.
|