Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Pillanat Ideje:: 05-01-2014 @ 10:50 pm |
|
|
|
|
Ott volt a pillanat, magát csak illegette! Riszálta kerek perceit, s óra ütött felette. Még néztük őt, visszakacsintott reánk vidáman. Vágyunk lihegett sáros lábnyomában. Azóta megtanultuk, más percben más világ van.
A pillanat eltűnt, s mára emlék maradt reménytelen magányban. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-01-2014 @ 10:50 pm
Hozzászóló: zseva (Ideje: 05-02-2014 @ 12:39 pm) Comment: Az utolsó pár sorral jobb, ha megbarátkozol, mert az tartósan megmarad. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Kodmadar (Ideje: 05-02-2014 @ 01:09 pm) Comment: Sohasem voltam maganyos, egy percig sem tartok tole.
A versem masnak szol. Masoknak. |
|
|
|
|
Hozzászóló: lambrozett (Ideje: 05-03-2014 @ 12:02 pm) Comment: Úgy vélem, hogy érteni vélem ezeket a percnyi/pillanatnyi nüanszokat. Szeretettel olvastalak. Éva |
|
|
|
|
Hozzászóló: Almasy (Ideje: 05-03-2014 @ 05:31 pm) Comment: Talán a legnehezebb dolog életünkben megragadni a pillanatot.De ha sikerül boldogok vagyunk és nem egy pillanatig. szeretettel A.Gyupp |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-03-2014 @ 07:37 pm) Comment: Nekem a
"más percben
más világ van"
sorok mondják a versed lényegét, de azt gondolom, mindenkinek más és más lesz az, mert hát nem vagyunk egyformák. Érdekes visszatekintő érzésekkel operál a vers, szépe íven hoz bennem múlt örömöket, keményen rögzített jelent, és picit keserű jövőt (az a "sár" már azért nekem előrevetítette). A vers izgalmas, szépen lendülő formája vitt a zárás lefelé húzó soraiig, szépen fogva érzelmi szempontból. Tetszett, jó volt olvasni.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: Kodmadar (Ideje: 05-06-2014 @ 08:38 pm) Comment: Kedves Éva! Remélem, jobban sikerült pillanatokhoz vagy szokva! :-)
Üdv: Anikó |
|
|
|
|
Hozzászóló: Kodmadar (Ideje: 05-06-2014 @ 08:50 pm) Comment: Drága Gyula papa! Úgy gondolom, hogy akinek a lelkében rend van, az általában meg tudja fogni a fontos pillanatok lényegét. A kapkodás helyett meggondoltan lép előre, ésszerű és okos döntéseket hoz.
Mindehhez a léleknek is felnőtté kell válnia a testtel, s felhagyni a hisztivel, zsarolással. Tudnunk kell, hogy a szabad akaratunk addig terjed, míg mások szabad akaratát, személyiségét nem bántjuk vele.
A pillanatot nem megragadni kell két marokkal, hanem élni vele - ha tudunk. :-) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Kodmadar (Ideje: 05-06-2014 @ 08:56 pm) Comment: Köszönöm Béla! Nem tudom, mások mire gondoltak olvasás közben, te pontosan arra, amire én, miközben írtam. Sosem tervezem meg előre a verseimet, magam is mindig kíváncsian várom, mi lesz belőlük. :-) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Almasy (Ideje: 05-07-2014 @ 09:12 am) Comment: Igazán igyekeztem, hogy lelkemben rend legyen, de nagyon sok külső tényező idönként bizony rumlit csinált benne.Nagyon sokszor nem tudtam megragadni a pillanatot, mert mire felfogtam jelentőségét elillant.Köszönöm, hogy aranyosan reagáltál, sőt egy kicsit még kioktattál is, ami jól esett.Szeretem műveidet és azt is szeretem, hogy mindig elhatárolod magad "tölük, mondván ez nem velem történt csak leirtam.ölellek igaz szeretettel GYUpp |
|
|
|
|
Hozzászóló: Kodmadar (Ideje: 06-10-2014 @ 05:31 pm) Comment: Jaj, drága Gyula Papa! Nem szeretnék oktatni sem, kioktatni pedig végképp senkit! Ezért is kezdtem úgy, hogy "én úgy gondolom". Ettől persze még bőven lehet más a dolgok nyitja! Senkit nem ismerek, aki minden lehetőségével tudott volna élni. Magam is elszalasztottam már jó párat. :-) A vers azért íródott, mert a kesergés felette bosszant. Nem kedvelem, ha valaki állandóan arról beszél, mi lett volna ha. Nem lett - és pont. Amíg a múlton rágódunk, újabb pillanatok szállnak el értelmetlenül. A múlt tapasztalattal gazdagított, a régi sikerek erőt adhatnak a jelen nehézségeiben. Üdv: Anikó |
|
|
|
|
|