Auf meinen Geburtstag
Fünfundsiebzig sind vorüber —
Gott sey Lob und Preis und Ehr!
Ach, wie mancher rauhe; Stöber
War auf meinem Lebensmeer!
Doch, das muß ich wieder sagen:
Auch von meinen frohen Tagen
Zähle ich ein ganzes Heer.
Nimm, du, Vater meines Lebens,
Meinen Herzensdank dafür!
In dem Laufe meines Strebens
Warst du immerdar bei mir,
Hast mich väterlich getragen,
Nie mich lassen lange klagen,
Dessentwegen Dank ich dir.
Soll ich hier noch länger wandeln
Auf der dunkeln Erdenbahn,
Wollest du mich so behandeln,
Wie du es bisher' gethan,
Mich in deine Arme fassen
Und mich niemal sinken lassen,
Bis zu meinem Ziel hinan.
Friedrich Samuel Sauter,
A születésnapomra
Hetvenkettő elmúltam már –
Hál-isten át éltem én!
Nagyon sok kínos utazás
volt az élet tengerén!
De azt is meg kell mondanom:
Volt még nekem sok szép napom
itt ezen a földtekén.
Fogadd, te, életem Atyja,
szívem köszönetét érte!,
Ki az életemet adta,
és végig el is kísérte,
apai szívvel vezettél,
mindig nagyon is szerettél,
most megköszönöm végre,
Kell még nekem tovább járni,
itt e sötét földi úton,
úgy akarsz te velem bánni,
mint eddig is az úton,,
mindig a kezemet fogva,
's sohasem földre rogyva, míg
a célt én át nem ugrom.
,
Fordította Mucsi Antal
|
|
|
|
|
