Della Maria

A part, a sétány mintha csak várna rám,
újra itt vagyok a tó másik oldalán.
A kavics meg-megzizzen lépteim nyomán,
a régmúltból visszaint egy balatoni nyár.

Ismerősek a hajlott hátú fák,
itt ölelte egymást a két kis diák.
Arcuk elpirult, csókjuk ügyetlen,
ajkuk kóstolta, édes a szerelem.

Nem lett folytatás, a távolság elsodort,
történetünket mégis tovább gondolom.
Még látom a mosolyt kedves arcodon,
ahogy táncol a fény göndör hajadon.

Gyermekkorom legszebb nyarát talán,
a lombok alatt újra álmodnám.
Nem suttog az öreg fa, hallgatag

levélfüggöny takar apró titkokat..