| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A Hídon Ideje:: 06-15-2014 @ 06:55 pm |
|
|
|
|
Hajnal volt. Még harmatcseppek megszülető lágysága
ringatta a földet nyugodt álmában.
Éber valóságként voltam ott.
Egyszerre láttam álmomat, az álmodót,
S az egyetlen csodát, ami teret ad minden életnek,
S közben újra a csend dalolt.
Aztán megszületett újra az illúzió,
Miközben szememre bánat ült, s az idő,
Mely újra értelmet kapott, eljátszott velem,
Ahogy túllépve az örök végtelent,
Eltépte a hazatérés mélységét, majd koronáját
magára öltve, királyként ölt meg.
Megfogant Isten bennem, megfogantam újra.
Az újjászületés véres csatájában kerültem a Hídra,
Ahol jártam már az élet előtt.
Fájdalom, félelem volt csak,
Halott, hervadó bánat.
Aztán szóltam Istenhez, és az elmúló világnak;
Mi lesz veled, ó csillagos ég?
Hogyan hagyhatom el virágzó rétek illatát,
Amivel áldottá tetted lelkemet,
S gyümölcsök zamatát hogy feledhetem?
Mondd, hogyan engedjem,
Amikor ölelő vadságod húz magába?
Kérlek, mondd el nekem … |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-15-2014 @ 06:56 pm
| Hozzászóló: heaven (Ideje: 06-17-2014 @ 12:30 pm)
Comment: Gyönyörű írás, tetszett. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 06-17-2014 @ 07:59 pm)
Comment: Érdekes vers, szerkezetében és tartalmában is érdekes. Van benne erő, pátosz, talán emiatt, talán a megszökő gondolatok miatt picit itt-ott összezavartál, megtorpant bennem a vers. Összességében tetszett.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Summer (Ideje: 06-18-2014 @ 06:30 pm)
Comment: Elgondolkodtató írás. Olyan, mint egy fohász. Remélem, hogy választ kapsz kérdéseidre. Szeretettel: Zsu |
|
|
|
|
|
