[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 333
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 333


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Jártam a Földön
Ideje:: 06-15-2014 @ 07:12 pm

Vén, búskomor fátyol ül tekintetem izzó kapuján.
Viharvert kalapom agyamba szorítja érzékeim bűnét,
Ahogy a félelem megrögzült fohásza ördögi szaván
túllépek a végbe vetett hitemen a végtelen felé.

Fáklyák gyúltak vén szívembe, elhervadt a bánat,
S újra mosolyba fordult a felkelő nap varázsa.
Tétova voltam, lélegzetem fagyos, s remegő lábakkal,
Mikor a hajnal dagadt, beléptem a kapun az új világba.

Láttam hangyák lenyűgöző játékát a földdel,
Erejük magva erővel, örömmel tölt el,
Ahogy bizsereg bennem az ébredő világ,
Mint méheknek örök munkát adó milliónyi virág.

Őzek szaladtak a réten, s az új fény kezével
érinthettem lágy tekintetük boldog dalát,
Akárcsak sirályok boldog szelét az égen,
Amit suhanva szórtak szerte a térben, mely a rétre ért.

Tölgyek bölcs, magasztos hajlongásaikkal terelték
gondolataimat az élet felé, mint a napfény
felé forduló virágok, hogy megértsem; a létezés
nem fáj, csak önmagát csodálva szemléli életét.

Ragaszkodásom megszűnt, mint hulló csillag, mi az égbe vész,
Csak mély öröm volt, mi fohászt már nem remélt,
Hisz a fohász csak elképzelt világunk vágyának könyörgése,
Ami sehová nem vezet, de, ha felismered, visszavezet

hozzád, ahhoz a térhez, fényhez, az üres semmiséghez,
Ami mindennek teret ad a létezéshez,
Ami minden, mely neked is teret ad mindenhez,
S te döntöd el, hogy ő légy, mint önmagad, vagy halandó maradj.


Utoljára változtatva 06-15-2014 @ 07:17 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: barnaby
(Ideje: 06-15-2014 @ 10:37 pm)

Comment: Elragadott kicsit a természet szépsége, és a hév...áradó érzelmekkel megírt vers.tetszik a gondolatisága versednek,szinte átöleled a Mindenséget.Azonban "hidegebb fejjel"kicsit rendbeszedném, kerülve a szóismétléseket.Üdvözöllek és gratulálok:B:)


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 06-17-2014 @ 08:02 pm)

Comment: Barnával teljesen egyetértek, meg kellene zabolázni ezt a verset. Valahogy minden irányba toltad, és ettől bennem szétesett, olyannyira, hogy elkezdtem a rímképletét figyelni, hol, mit használtál, de feladtam :-). Gondolatiságában jó, de elengedted szerintem. aLéb


Hozzászóló: Summer
(Ideje: 06-18-2014 @ 07:21 pm)

Comment: Idilli, festmény-szerű ez a vers, filozofikus tartalommal megtöltve. Főleg az utolsó sorod gondolkodtatott el. Szeretettel: Zsu


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds