Gyönyörű zöld sziget volt egykor az otthonom.

Kis kertben fodrozódtak az illatos rózsák.

Bokor alatt lapulva játszottunk bújócskát.

Pillanatképként emlékszem a nyarakra,

mint elhalkuló, kedvesen lágy dallamokra.

Metszőollót csattogtató nagymamámra,

mintha mindig mérges lenne az unokákra.

Suttogva mesélnek a lombok, szép időkről,

a láthatárig aranyló búzamezőkről.

Még érzem a föld illatát zápor után.

A világ kint rekedt, túl az utca sarkán.

Vissza mennék, hol hajam lobogott a szélben.

Magas házakat látok az egykori réten.

A hideg kövek között nem lelem otthonom

a beton befedte csodás gyermekkorom.