Kín, mit nem éreztem van e még?

Ha van, hamar dobja rám az ég,

mert játszani  nincs időm, se kedvem,

holnap ajtómon tábla: halni mentem;

és ha az Isten vagy bárki más jönne,

ezernyi bajával  már hiába zörögne,

mert üres lesz a szoba, mint ki sorvadt benne ,

még jó, hogy van halál, micsoda szerencse!

Még gondolkodom, mit hagyjak majd hátra,

mit hagyjak örökül eme cudar világra?!

Versek seregét mind a tűzre vetem,

árulkodó betű utánam ne legyen,

soha senki meg ne sejtse, tudja,

szívem dobbanását a papírról lemossa

majd a táncoló láng ,és nem marad csak pernye,

mint ahogy abból is, kit az isten verne, ha lenne….

S ráébredek, nincs mit hátra hagyjak,

 üres sóhajom támasztom a falaknak,

bennem bár  tízezernyi nyüzsgő emlék,

de velem jönne mind, ha most átmennék.

Meghalna a kép, a szép, mikor először láttalak,

mikor egy érzés borított be, mint virág az ágakat..

…és meghalna a vágy is, az epedő szomjúság,

az a forró érzés, melyben nyelem a magány porát…

…és mégis hiába cserepes a szám, a szívem,

ha kín is a lét, de ha benne vagy érdemes élni, hiszem.

…és ki tudja biztosan, hogy van-e lélek

de ha van, akkor hiába  is temetnének,

hisz a lelkem törzsébe vörössel  tetoválva,

ott ég a neved, legyek az élet vagy a halál fája….