mi csoda
(manuellaversek)
/egy taekwondo verseny nézoterén ülve ha ez számít valamit/

micsoda erő játszik velem
amit csak körülírni tudok
amikor nem vigyázok
és rád gondolok
micsoda erő
amely a képtelen véletleneket
olyan sorrendbe rakta
hogy a végén találkoztunk
micsoda erő
ami belőled szólt
azon a délutánon
ott az öreg fák alatt
micsoda erő
ami az öledbe hajtott
azon az éjszakán
a mindentudó hold alatt
micsoda erő
amitől eddig minden reggel
ezeréves fáradságot legyőzve
felkeltem s indultam feléd
micsoda erő
amely hívott mielőtt hívtál
szólt mielött szóltál
s néha tudta amit gondoltál
micsoda erő
ami belőled szólt akkor is
amikor eltünt minden
ott a tehetetlen fák alatt
micsoda erő
amely nem segített
mikor elindult a vonat
és én mozdulatlan tudtam
hogy többé nem láthatlak
micsoda erő
mi űzött mint vadász a vadat
hegyek és völgyek között
sem leltem nyugtomat
s micsoda erő
amely benned is
úgy zörgette a gondolatokat
hogy találkoztunk
újra az ünnepi fények alatt
és megtörtént megint mint
egy régi nap
micsoda erő ez
amit nézd csak körülírni tudok
ami most éltet ami már
meggyötört
micsoda csoda
ami délibábként rángat hozzád
aminek mégis csak hinni tudok
amiből jöttek e sorok
s amitől most fáradtan boldog vagyok