| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az érzések pokoltüzében Ideje:: 09-17-2014 @ 09:50 am |
|
|
|
|
Az érzések pokoltüzében
Egy kitaposott öreg tégla járda
már több tégla hiányzik belőle,
vigyáznod kell, hogy hova lépsz
mert lehet, az életed függ tőle.
Mégis olyan jó érzés menni rajta
de most te nem is látod a lyukakat,
habár ha valaki véletlenül belelép
azok majdnem kitörik a nyakukat.
Te most csak némán bandukolsz
itt a számodra a lyukak sem újak,
azokon a régi téglákon lépkedsz
amikor még itt, más szelek fújtak.
Fiatal voltál, és az egész falu ismert
minden anya téged kívánt a vejének,
akkor még előtted állt az egész élet
és te is engedtél egy csaló mesének.
Idegenbe, a messzi távolba mentél
ott, egy jobb és szebb életet keresve,
ismerősöket, rokonokat itt hagytál
az évek múltjával te el lettél felejtve.
Fáj, hogy otthon nem ismer már senki
az te arcodra is lassan több ránc került,
nem csak ők lettek otthon ma mások
hanem vágyad, egy zsák utcába repült.
Menj vissza egy pár percre a múltba
gondolj bele, mit tett veled is az élet,
és ne otthon, őbennük keresd a hibát
akkor nem lesz oly kemény az ítélet.
Az élet, az egy kegyetlen szobrász
az egykori szépből egy csúfat formál,
egy ember értéke nem az amit látsz
valódi énje, ott benn a szívében bujkál.
Tóni 2011 Julius 17
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-17-2014 @ 09:50 am
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 09-18-2014 @ 03:29 pm)
Comment: Mennyire igaz gondolatok! :)))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 09-19-2014 @ 03:09 pm)
Comment: Nagyon értelek, minden együttérzésem a tiéd. Értem viaskodásod, de az egészen biztos, hogy nem tökéletesen. Úgy csak az érezheti, aki maga is átélte. Itt is elmondom: örülök, hogy írsz, és a magyar nyelvre törekszel jó magyarként. :) Ez nem semmi a te háttereddel, hát dicséretes! :)
Kívánom, hogy soha ne haljon ki belőled a magyarság és a szó. :)
Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
| Hozzászóló: perucz (Ideje: 09-23-2014 @ 12:53 pm)
Comment: Ha fáj is, hogy nem ismer senki, mégis csodálatos érzés azokon a hiányos téglákon lépkedni és közben arra gondolni, hogy valamikor nem ilyen óvatosan lépkedtél. Nagyon tetszik a versed: István |
|
|
|
|
|
