| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kalózok a Toldi utcában Ideje:: 11-01-2014 @ 04:28 am |
|
|
|
|
Egy hétig tartott, de végre befejezték a munkálatokat. A gyereksereg türelmetlenül várta, hogy Margó néni megkapja a jelet Feri bácsitól, és kinyissa a Toldi utcai óvoda bejárati ajtaját. Feri bácsi eltakarította a legutolsó törmeléket is az udvarról, majd ősz bajsza alatt húzódó széles mosollyal intett, hogy szabad a pálya. A gyerekek, mint elszabadult gladiátorok rontottak ki az épületből, és célozták meg a homokozóval szemben elhelyezett, fából kreált kalózhajót. Fiúk, lányok egyformán ujjongva foglalták el a rumoshordókat egyelőre még nélkülöző, a sós víz hullámainak szelése helyett a puha homokon egyhelyben álló ladikot. Mind a tizennyolcan kényelmesen befértek.
Csakhamar feszültség bontakozott ki a két legnépszerűbb fiú között, miután mindketten ugyanarra a pozícióra pályáztak. A kövér, nem túl szimpatikus, ugyanakkor a többiekben gyakran félelmet keltő Karcsika, és a mindig jószívű, mindenki által kedvelt Tibike – akinek nem mellesleg szőlő volt a jele – egyszerre indultak meg a hajó legmagasabb pontja felé. A közepén lévő, árbocnak megfelelő fatákolmány csúcsát ugyanis együttesen megszavazták a vezérkalóz posztját betöltő személy mindenkori helyének.
– Én vagyok a főnök! Az az én helyem! – ordította Karcsika.
Mély, dörmögő hangjától mindenki megrettent, kivéve persze Tibikét, aki ugyanolyan elánnal mászott felfelé. A többiek kört képeztek, és kikerekedett szemekkel követték az eseményeket. A legközelebb álló Gyurika még be is pisilt az izgalomtól.
Tibike hiába volt fürgébb, mert Karcsika testi fölényét kihasználva egy hirtelen mozdulattal lerántotta a törékeny fiút, aki nagyot esve a hajón kívüli fűben landolt. A túlsúlyos gyerek büszkeségtől dagadó mellel nézett le az alattvalóira, s a szégyentől sírva elmenekülő srác látványa még jobb kedvre derítette. Azonnal kiadta a parancsokat; a fiúk egyik felének az őrködés volt a feladata, míg a másik felének a túszként tartott lányok felügyelete. A gyerekek nem így képzelték el a hajó felavatását, de a parancs az parancs, nincs mese. Nem mertek ellenszegülni.
Miután rendbe szedte magát a mosdóban, Tibike könnyeivel küszködve, messziről szemlélte Karcsika uralkodását. Úgy érezte, mindenki elfordult tőle. Miközben egyedül, magányosan szitálta a homokot a homokozóban, hirtelen agyafúrt terv fogalmazódott meg buksijában. Beszaladt a konyhára, és kisvártatva egy nagy pohár vízzel tért vissza. A folyadékot kiöntötte, majd méretes sárgolyók gyúrásába kezdett. Telepakolta velük az építőkockákhoz tartozó kis vödröt, úgy indult a harcba. Meglepetésszerűen támadott. Előbb a legénység tagjait szedte le egyesével, akik képtelenek voltak védekezni a sebesen érkező golyókkal szemben. Mások ijedtükben elszaladtak, Gyurika újfent - ezúttal a félelemtől - bepiszkította nadrágját. A kislányok bizakodó pillantásokkal követték a megmentésükre érkező lovagot. Karcsika nem akarta engedni, hogy még jobban elmérgesedjen a helyzet, ezért leugrott trónjáról, éppen az ostromló fél elé. Heves birkózásba kezdtek. A nagy testű srác hamar felülkerekedett a másikon, ismét minden veszni látszott hát Tibike szemszögéből. A feltápászkodó fiúk árgus szemekkel figyelték a küzdelem kimenetelét, a lányok arcáról lefagyott a reményteli mosoly. Karcsika lefogta a srác mindkét kezét, aki bármennyire is erőlködött, nem tudott kiszabadulni a szorításból. Ekkor Tibike úgy döntött, megragadja az utolsó szalmaszálat, kihasználja az utolsó lehetőséget, ami még talán megváltoztathatja a dolgok kimenetelét. Teli torokból üvöltötte:
– ÓVÓ NÉNI!
Karcsika megrémült e két szó hallatán, de mielőtt elmenekülhetett volna, már jött is a szapora léptekkel közeledő idős hölgy reakciója:
– Mit műveltek?! A betyármindenségit már neki! Azonnal abbahagyni!
Margó néni fülénél fogva kapta el a fiúcskát, majd bevitte a terembe, ahol beállíttatta a sarokba a már nem először előforduló verekedése miatt.
Így történt hát, hogy Tibike lett az új kalózkapitány, ráadásul valószínűleg az első jószívű a történelemben. A lányok hálásak voltak neki, amiért kiszabadította őket, a fiúk pedig tisztelettel szolgálták egészen két hónapig, amikor is Feri bácsi meghozta az új hintákat.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-01-2014 @ 04:28 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 11-01-2014 @ 08:20 pm)
Comment: :-) Ügyes, örömmel olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 11-03-2014 @ 01:26 am)
Comment: Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 11-04-2014 @ 01:30 pm)
Comment: Aranyos! :)))))))))))))))) |
|
|
|
|
|
