A kés

(A sziké)

Nemes penge,
nemes acél,
nagy a cél,
gyógyítanak vele.

Óh! Különleges,
táncolni van kedve
az éle, szól,
serceg, mint a toll,

melyet tintába merítnek,
amazt vérbe forgatják,
horror illat messze száll,
szervek, csontok között,
fix talajra vár.

Fentebb piheg egy száj,
érthetetlen, motyogás:
”kelsz is nekem,
mint a nem létező
kecskémnek.”

Penge, pihenni kezd
majd tű és cérna

működése elül,
az ég fent kiderül,
nap oson befelé az ablakon.

Hallom, érces csengő
hangon:
”a sugaram neked hozom,
gyere ide, s átadom.”
Ki az, aki ezt mondta,
miért nem látom,
ő az őrző angyalom!

2014.  nov.