Egy zongorát szeretni,

mosollyal nem lehet.

Érintésed az,

amit igazán kedvelhet.

Ha letörlöd régi porát

és ujjaid végigsímulnak,

meglátod mosolyát,

mely sötétben fehér nyomot hagy.

Éjjel csag álldogál.

álmában dúdolgat,

csalódva sírdogál,

mert egyedül nem játszhat.

Mikor játszol vele,

örül neked,

s a csendben,

együtt énekel veled.

Egymásért örültök,

egymásért sírtok.

Játszva köszöni meg

tengeri játékod.

Lehetsz bús, vidám

vagy háborogj felette,

ő akkor is szeret,

ha tű a természeted.

Netán gyűlölnéd is,

nem tagadhatod,

olyanok vagytok,

mint két virágszirom.

Egy a bölcsőtök,

egymáshoz símultok,

s bíbor szürkületben

egymást altatjátok.