| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa - 32. rész Ideje:: 01-04-2015 @ 01:13 pm |
|
|
|
|
A számvetések ideje volt ez. Nehéz, keserves, és kijózanító. Mert amikor ráeszmél valaki arra, hogy addigi élete szemétkosárba gyűrhető vázlatnak minősült, kellemetlen vitába szállni az azt minősítővel, főleg, ha úgy hívják azt, hogy: tények. Kénytelen volt ilyen aspektusból is végiggondolni megtörtént, tetté realizálódott életfolyamatát. És hát nem igazán tolultak örömkönnyek a szemébe; gyereknek visszahúzódó, tinédzsernek anti-tinédzser: otthonülő, szófogadó és engedelmes iskolába járó eminens volt, és amikor kikerült az életbe, akkor sem változott a helyzet, a hátán fát vághattak és talán még "köszönöm szépen"-t is mondott, ha pofon vágták, vagy kirúgták munkahelyéről. Ugyan ez a modor a mamának tetszett, de nem jutott előbbre vele. Akikkel együtt iskoláskodott, már mind megelőzték, már cégbirodalmak vezetőiként trónoltak valahol az Atyaúristen mellett, és ha véletlenül össze is találkoztak, rájuk volt írva fontosságuk és hogy mennyire elfoglaltak, milyen alkalmatlan az a helyzet, ami velük egy térbe összeszorította őt. Persze mókásan suhantak a könnyű évek, örök gyerekként kezelve sohasem vették annyira komolyan, hogy valami fontosabb megbízást kapjon a bárki által elvégezhető kulimunkánál. Emberi kapcsolatai ennek megfelelően kiürültek.
C. érkezéséig gyakorlatilag szingliként tengette életét és érezte, hogy nincs jól ez így: mások már második, harmadik rakoncátlan kölküket hordták, óvodába, iskolába, ő meg legfeljebb ilyen fajáték-emberkét vett karácsonyra magának, amit tetszőleges mozdulatba tudott merevíteni. És az a kínos – vagy sorsszerű, nevezze ki minek – hogy hamarosan beszélgetni is kezdett vele, mikor reggel munkába indult, vagy megérkezett haza, ilyetén:
- no, mi van kisöreg, megint eggyel több? – aztán vigyázni magunkra!
Képzelete azt az illúziót vetítette elé, hogy az emberke üres golyófején szemek, száj, orr képződik, és rekedtes hangon válaszol is neki:
- Egész nap itt egyensúlyozom! Hát mi vagyok én, balerina? Csinálj már valamit! Fáj a derekam, ülnék egy keveset!
És ilyenkor F. készségesen eligazította, mintha fotel lenne alatta, és felé kínálta a sört, amit apró pisszenéssel bontott meg:
– eeggs! Kérsz egy kortyot? – odaült a TV elé és nem kapcsolta be, csak bámulta merően. Voltaképp nem is volt szüksége rá, hiszen úgyis sejtette, mivel traktálnák: a hírekben balesetekkel, halottakkal, reklámokkal, idióta show-műsorokkal. Ha ezeket csak végig gondolta is, már ökölbe szorultak indulatai. De nem is azért ült oda: a TV képernyő csupán vízióinak kivetítésére szolgált. Napközben őt ért stresszei, meg miegymás. Ki így, ki meg úgy dolgozza fel, hogy bevesz valami nyugtatót, amitől aztán alszik reggelig, vagy megbeszéli kedvesével, aki komolyan bólogat hozzá: "ó, igen persze!", és amikor kell, összevonja szemöldökét: "ó, ne mondd, tényleg?". Hanem ezzel az emberkével nemigen tudott másról kommunikálni, így hát odahúzta a széket az ablakhoz, és nézte az esti forgalmat az utcán: olyan megnyugtató volt látni, hogy mások a saját problémáikba merülten, vagy éppen felszabadultan járkálnak odalenn, az autók tülkölnek néha, és az alapzaj állandó. A szemközti videotéka futófényei és a kigyúló utcalámpák ezzel együtt megadták azt a folyamatosság-tudatot, ami a civilizációhoz szokott polgárként biztonságérzetét táplálta.
Azelőtt ezen a helyzeten elmeditálva szépen elcsendesült benne a kérdéseket újrafogalmazó hang. Most az órát figyelte, mintha jelentősége volna az idő múlásának.
Mikor? – formálta hangtalan ajka a kérdést - Mikor jön vissza? – és tudta jól, hogy ma sem lesz elég a józanság kibírni holnap reggelig.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-04-2015 @ 01:15 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-04-2015 @ 05:36 pm)
Comment: Olvaslak, továbbra is tetszik, meghatározó bennem a stílusa csakúgy, mint a tartalma, nem könnyű, de jó.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-07-2015 @ 09:54 am)
Comment: Bennem valahogy ez a számvetés picit önsajnálkozó, valahogy mindigmástehetróla típusú nyavalygás. Nagyon jól megírtad, érezhető, igaz. |
|
|
|
|
|
