A nagy mű

A nyitójelenet előtt a Rendező
rég megírt szövegkönyvet vesz elő.
Átfutja. Nem, nincs hiba. Igen,
így akarom, ezt terveztem.

Rendhagyó darab lesz, újító,
sokakat dühítő, felháborító,
de lesznek, akik megértenek,
kiknek majd átmegy az üzenet.

Megígértem már rég sok-sok darabban,
erre utaltam minden epizódban:
a nagy műben önmagam nekik adom,
csecsemőként fiamat rájuk bízom.

Megalázó jól tudom, de nincs más:
szükséges dramaturgiai megoldás.
A szemükbe akarok nézni,
velük a nyelvükön beszélni.

Közel
jönni,
ölelni,
önmagam kiszolgáltatni nekik,
hagyni, hogy megfeszítsenek,
magam
pedig
tőlük
nem
védeni
meg.

Ennyire fontosak nekem.
Talán így megértethetem:
őket mennyire szeretem.
Folytatni velük tervezem.

Itt meg is hallgathatod,
ha gondolod...