Hajni, szeresd a vadlibákat!

Az ég tükrében nincs már délibáb,
vakít a Napja és vakít a füstje,
hazafelé behúnyt szemmel repülve
navigálnak fenn a hű vadlibák.

Viselkedjél, ha majd landolni lát
szemed egy falkát réten szétterülve...
Ne lepd meg őket, mert riadva, fürge
menekülésbe kezd seregnyi láb.

Fenségek ők a roncsolt Föld sarában!
Az evolúciónak élve bátran,
lelküket blőd emlék nem lengi át,

nem éreznek hiú nosztalgiát.
Olaj, korom ragadhat testükön,
lemossa őket egy új vízözön.