| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa - 46. rész Ideje:: 02-05-2015 @ 10:19 pm |
|
|
|
|
A dolgokban az a csodálatos, hogy amikor végleg lemondunk róluk, akkor adatik meg, hogy a miénk legyen.
Idősebbként sokan beletörődünk abba, hogy a sors megváltoztathatatlan. Hogy ifjú éveink felhőtlensége valamilyen tévedés volt, vagy talán nem is velünk történt meg. Azt hisszük, könnyen meghozott döntéseink rabjaiként úgy kell élnünk tovább, mint addig. Már túl sok a kombináció, és végül a döntés az, hogy minden maradjon úgy - a konzerválás a biztonság hamis érzetével bódít el.
De mit tegyen az, aki régóta vakvágányon áll és ez tudatosul is benne?
F. újjászületett, ha hihetünk krónikáinak, mely ez idő tájt sarkallta egy mélyebb és őszinte hangvételű napló megírására.
„Igen, úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben”, és szinte azonnal javítva kihúzta az „úgy tűnik” –et, hisz mit aggályoskodik? Ezek a körülményes szófordulatok, mellyel minduntalan meghagyta eddig az esélyt, hogy visszakanyaríthassa, épp ellenkező értelművé tehesse gondolatait, tulajdonképpen félelmeit, bizonytalanságát vetítették az olvasója elé. Szabatosan, összeszedetten igyekezett jegyzetelni, most ez töltötte el nyugalommal.
Konkrét programjai és teendői lettek, mint annak idején B.-vel (Gondolta, fel is veszi vele a kapcsolatot). Az elfoglalt ember nem ér rá jajgatni kis semmiségek miatt. Szerelme jelenlétében igazán visszanyerte férfiúi tartását, aki társként, szeretőként körülvette, de nem telepedett rá. A problémákkal így gyerekjáték lett megküzdeni. Mondhatnánk, hogy megbecsült, jól fizető állása lett ismét, hogy visszatalált előbbi életéhez, de ez nem igaz.
Mert a boldogságot, a harmóniát lelte meg. Előbbi élete inkább kérdőjelekkel volt tele.
Közmunkásként gyakran töltötte az időt az ég alatt és egyáltalán nem hiányzott, hogy valami irodai gép monitora előtt görnyedve rontsa tovább a szemét ideges főnökök frusztráló tekintetének kereszttüzében, akik megérezvén dolgozni vágyó készségét, e gyengeségén élősködtek túlórahosszakat. A relatív értékek hajszolása helyett konkrét eredményeket ért el, az ápolatlanság és kosz helyén tisztaság és rend termett, gyomok helyén ültetett, hidrokultúrák, díszkertek és ez a munka jól eső fáradsággal töltötte el.
De azért ne legyünk ostobák: a választott és a kényszerből kijelölt út nem összehasonlítható. Ne tévesszük össze! Elnézegette a kérges arcú, feketére égett kertész-segédmunkásokat, akik a kubikolásban megrokkanva, fájó izülettel taposták oda a lapátot, oly nehezen, mintha saját gödrüket ásnák. Számukra a látszólagos kérdés legfeljebb a „folytatni”, vagy „abbahagyni” között dőlhetett el.
„Látszólag teljesíthető az élet. De valójában végül mindenki belehal.” – aki túl komolyan veszi, ugyanúgy jár, mint aki végig linkeskedi. Amíg erőt érzett megfeszíteni az izmait, ő döntött: ezt a kétkezi munkát akarja inkább végezni. És mert megvolt a választási lehetősége, ez olyan kitartással ruházta fel, amivel tiszteletet szerzett magának.
Naivitás volna azt gondolni, hogy ezzel kimerült napi programja és összeesve a hajnal ébresztette fájó csontropogással. Persze eleinte így volt, amíg hozzá nem szokott. Egyébként meg eljártak felolvasóestekre, színházba, és az esedékes pszichiátria konferenciákra, ahol, mint analizált és kezelőorvos páros mutatkoztak be.
Számolatlanul repültek a napok. Olyan állapot ez, ami a boldog, kiegyensúlyozott emberre jellemző. Kapcsolatuk első évfordulóján az éttermi vacsora közben Nóra egy szépen keretezett borítékot nyújtott át, melyben egy rejtélyes „Gyere velem!” felhívást talált. Kicsit meglepődött. Azt gondolta, hogy már ott van vele, akárhová is mentek együtt. Az kis aranygyűrű, mellyel ő lepte meg kedvesét, csupán ráadása lett az azt követő gyönyörű estéjüknek. Viszont még reggelre is talány maradt a kedves invitálás. Úgy látszik, Nóra próbára akarta tenni ezzel a titokzatoskodással, ezért a tejeskávé mellé maga is stílszerűen egy kis borítékot helyezett: ”hova is menjünk, drágám?” kérdéssel, és mulatságosnak találta ezt a levelezést.
Nóra nagy komolyan felpillantott keretes szemüvege alól, mely már szexi kelléke lett. F. el sem tudta képzelni, régebben hogy nem látta meg benne a potenciális nőt.
- emlékszel, mit kértem tőled, amikor abbahagytuk az első kezelésedet?
- hát persze! Egy csókot, amit sajnáltam tőled. – mosolyodott el F., azért belül nem annyira örvendve ennek a témának
- Mmmm…férfi!....nem, nem…nem erre gondoltam - nevetett Eleonóra – de nem jársz messze, a közös kutatási területünkre utaltam. Talán ma már jobban érdekelne..!
- Te aztán hosszútávú vagy…! – hüledezett látványosan, és teátrális mozdulatokat tett közben - hogyha egy kicsit pontosítod, majd megmondom, hogy nem…- évődött vele
Az asszony viszont irgalmatlan tempóra kapcsolt, szinte tudomást sem véve az ellenvetésről, látszott, hogy nagyon régóta érleli a dolgot:
- Jó, akkor holnap kezdünk, a munkakörödbe becsempészünk egy kis változatosságot, …beszélgetni fogunk a parkokban, kapualjakban megbúvó emberekkel, megismerjük őket és feltérképezzük a szociális hátterüket, érzékenységüket, probléma-gráfot készítünk, és azt analízisnek vetjük alá…
- ..hóóó….ho…! Lassítsunk csak! Elég változatos így is, amit csi…… – próbált kitérni F. , de Eleonóra nem tágított, szemében láz lobbant, kicsit a megszállottságra, az őrületre emlékeztetve, de azért csodálnivaló energiával és a tiszta küldetéstudat szivárványos színeiben. És mint okos pedagógus azonnal átlátta, más módszerrel hamarabb célt ér:
- drága mókusom! Szeretlek! Tudom, hogy nagyon fogjuk élvezni ezt,…hiszen te is olyan lélekbúvár vagy, mint én! És képzeld el azt a sok-sok lelket, akit megmenthetünk! – és ki nem fogyott a buzdító idealista szóáradatból, pontosan akkor és ott állítva meg, amikor elégnek érezte. Utána pedig szelíden ránézett, a (már látszólagosan sem önállóan meghozható) döntésére várva. Mert a maga nemében profi volt ő is. És nála nem volt olyan, hogy nem :) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-27-2022 @ 12:54 am
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 02-06-2015 @ 09:16 am)
Comment: :)))))))))))) Jó lett, gyerünk! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-07-2015 @ 12:15 pm)
Comment: Jó! Olvaslak!
aLéb |
|
|
|
|
|
