Musztrai Anikó: Romjaim

Kacat, régi lom
minden, ami körülvesz.
Fogva tartanak a tárgyak.
Évek óta hagyom,
hogy a remények, a vágyak
helyett
övék legyen a hatalom
életem felett.
Kidobni őket mégsem akarom,
bár nincs értéke semminek.
De kacatjaim szépek.
Rabul ejtik szemem.
Kosarak, dobozok, képek.
Régi emlékek.
Köztük lenni jó.
Mintha ringatóznék a vízen,
akár egy kis hajó,
mikor körülnézek.
Szeretem a szépet.
Lelket simogató.
És bár a foglya vagyok,
szabadulni nem akarok.
Minden ócska tárgyam
egy-egy kapaszkodó,
mi segít haladni tovább.
Legalább ők elkísérnek.
Lom, rom, roncs, kacat.
Mind apró vacak.
Nekem mégis szépek.