István Hanyecz: A hősnő csatája

(ajándék egy festmény margójára)

Ó míly fenséges eme alkotás
egy hősnő tekint le rám a vászonról.
Napjait a földi létnek,
ő ádáz csatában küzdé végig.
magányosan, délcegen egyedül a kies parton,
középkori harci díszében,
nehéz páncél ingben.
Állig felvértezvén, véres csatának hevében.
Áll itt ő nyertesként, csata után némán.
Lecsendesült már az öldöklés világa
végleg elnémult a kardoknak zaja.
S maradt véres a kősziklásnak partja
Lábai előtt hever, Márvány-tenger horizontja.
Gyönyörűn kékjében tükröződik páncélos alakja
Szépen, lassan a Holdfénye is lopakodik,
meg a fekete csillagos lovagok is
az éjnek ezüstös leple alatt.
S vigasztalan sisakja,ott hever lába előtt
Ő imádkozik, Mars Istenéhez, csendben kéri Őt,
fogadja el ajándékba összetört szívét.
S az ádáz csata után,
még megmaradt becsületét.
Lelke megtisztult e véres harcnak mezején.
-Színei e képnek lenyűgözően szépek,
itt e vászonról én hozzám is beszélnek.-
Köszöntöm hát a csatát nyert hősnőt,
e fenséges festményt, itt a tárlaton.
S légyen üdvözölve ecsetnek mestere e vásznon.

Göteborg 2015-06-05 shf/ Istvan Hanyecz