Benesné Polovitzer Mónika: Érzelmek viharában

Kavarog bennem egy érzés.
Néha kába vagyok tőle,
Néha úgy érzem ordítanék,
Van, hogy valakit magamhoz ölelnék,
S talán még csókot is nyomnék arcára.
De ki ő? Kinek adnám én mindezt?
Hiszen kinek adhatom adom is.
S mégis....
Az érzés jön, néha robbanna,
Mint kukorica a forró katlanban.
Néha ráz a hideg, s elfog a sírhatnék,
S azt kérdezem miért?
Miért érzem, hogy ez kell még?
Hiszen megvan mindenem,
Mindenem miről csak álmodom....
De nem... Az érzés csak jön,
Felkúszik a torkomon,
S néma kiáltásként borul ki belőlem
Hogy nem lehet, hagyj már,
Ebből most már elég!
De az érzés kavarog tovább,
Hol mosolygok tőle,
Hol összeomlik bennem egy világ.

2015.10.20.