Kálmán Sz. Zsolt: Játszik a bogár

Táncol a sárban a bogár.
A felkelő nap fénye átlátszó szárnyain át,
életet rajzol a pocsolya halottnak hitt tükrére.

Játszik a bogár az árnyakkal, a fénnyel, a széllel,
aztán , mint mindig, továbbrepül,
s egy színpompás virágra kerül.

A szirmok lenyűgöző lágyságában
örömöt talál, s maradna is talán,
de a szél szárnyán tovaszáll,
s egy fűzfa haján dalol tovább.

Hallja a levelek suhanó neszét,
bár, mintha újra élné életét,
mosolyba forduló szárnyai viszik tovább.

Tudja, midegy hová,
hisz az élet mindenhol más,
de mindig eleven, s szeretete örökké lágy.