Kopott betűket gyertyaláng olvas,
lelkembe mar a kegyetlen ordas,
szinte megöl a reszkető csendben,
holt virágillat kés a szívemben.
Elrohant évek, itt maradt számok,
sírba szállt lelkek, letűnt világok,
ködfelhő alól felsejlő emlék,
kopott képekről illanó festék.
Gyermeki lelkem kereszten feszül,
sajgó hiányod bal vállamra ül,
mellkasomba néz a sötét holló,
csőre csattogó lesújtó olló.
Pillantás réved elszáradt ágra,
szemed fénye ül a gyertyalángba,
vibráló fényen viaszkönny cseppen,
apám ma nem férsz el a szívemben. |