Tóth János: Csak 

Csak gyönge vagyok ma,
vagy talán kiégtem?
Céltalan kering
testemben a vérem,
hová lett a tűz,
hová az álmom,
elgurult gyöngyeim
sehol sem találom.

Csak gyönge vagyok ma,
vagy talán beteg?
Lehet, hogy testemben
nő  egy szörnyeteg,
ki imát ,se jó szót nem hall,
ki belülről lassan,
lassan  majd felfal?
 
Csak gyönge vagyok ma,
magamat nyugtatom,
vagy a halálnak gyűrűje
bújik az ujjamon,
s a végén mire
sor kerül a nászra,
ágyamon kihűlve fekszem,
fekete ruhába?

Csak gyönge vagyok ma,
de mért lennék erős?
A jövő napjai
nekem mind, mind ismerős,
jönnek monoton,
kezükben semmi,
itt nem érdemes már,
csak halottnak lenni.