Ragyog a város, futnak a fények

karácsonyfákon csillogó szépek,

lobogó gyertya, ezüstös csengő,

puha szőnyegen ajándék erdő.

Okos telefon, hej de szép tipp-topp,

nyílik a drága full hd laptop,

menő játékok processzor lába

illúziókat rúg e világba.

Kopott kis házban egyszerű szépen,

ajándék csillog szívből egészen,

szemek íriszén őszinte szándék,

szeretet ölel, igaz ajándék.

Hol ez a világ, melyik irányba?

Ezt a világot csak a szív látja,

akinek nincsen, nincs lejjebb, mélyebb,

szívtelen ember a legszegényebb.

Nem vagyok gazdag, de hogyha lennék,

szegénység lenne, amit megvennék,

koldustól botot, remegő kezet,

kopott talicskát, eltört kereket,

fázótól fagyot, éhestől korgást,

megállítanám az őrült forgást,

amiben a pénz szédít és kábít,

embert embernek, ellennek állít.

Bár lehetnénk mind, mind csak egyformák,

kikre áldásuk égiek szórják,

lenne életünk egyszerű játék,

kiknek a halál végső ajándék!